Magyar Horgász 2009. január-december [antikvár]

Egy nevezetes madár, Edgar Allan Poe hollója, a jeles költő ajtajára telepedve keltett háborgatóan nyugtalanító gondolatokat a költőben: "Majd csak elmegy, messziszáll, Mint remények, mint barátok... holnap ez is messziszáll. S szólt a Holló: Soha már!" Nos, a horgászok is hiába reménykedte abban, hogy a kormorán messze száll, nem szállt. Csak jöttek, jöttek, majd minden európai országba, csapatostul, s belepték a vizeket, vízparti erdőket, mint a képzeletbeli holló, s ha felröppentek is, csak azért, hogy megegyenek naponta átlagban fejenként kilónyi halat, egy év alatt mintegy 300 ezer tonnát kontinensünk vizeiből. Ez olyan 1,2 milliárd euró, azaz háromszázhúsz milliárd forint értékű kár.Persze ez csak jóindulatú becslés, mivel a kormorán, bármilyen zseniális madár is (mert azt ismerjük el, nem csupán szép és még talán méltóságteljes is, mint Poe hollója, hanem kifejezetten okos állat), de nem tudja megkülönböztetni a védett halat, a nemes halat, és az egyéb halat, mint kategóriákat, válogatás nélkül irtja-tizedeli az európai vizek halállományát. S terjeszt halálos kórt erdőkön-mezőkön. Aki látott már kormorán lelakta erdőrészleteket, nem felejti el azt a lehangolóan megdöbbentő látványt, amit a lecsupaszítottan meredező ágak mutatnak.