Magyar Horgász 2012. január-december [antikvár]

Nyá horgászat nevelő hatásáról^ Ha az ember beüti számítógépe gugli keresőjébe a horgász szót, jL\naQijából három és félmillió találatot regisztrálhat a másodperc töredéke alatt. Csak horgász-weboldalt is szinte számolatlanul találhatunk ma. Ez végülis azt jelent(het)i, hogy - leszámítva egyre növekvő számú cégek, vállalkozók üzleti szempontú közléseit - a horgászat népszerűsége nem csökken.Ennek csak látszólag mond ellent, hogy az országos szövetség nyilvántartása szerint a tavalyi év végére mintegy 20 ezernl csökkent nálunk a bejegyzett, tehát igazolvánnyal-engedéllyel rendelkező horgászok száma. (Ez utóbbinak számos oka van és lehet, mindenekelőtt pénzügyi megfontolások. Ez nem valami magyar sajátosság, az európai országok jó részében is nagyjából ez a helyzet). Viszont örvendetes, hogy a a fiatalok körében nem csökken a horgászat iránti érdeklődés. Örömmel olvastam például a békés megyei napilap egyik november végi számában, hogy a Sarkadi Horgász Egyesület és a város Ady Endre-Bay Zoltán középiskolája együttműködési megállapodást kötött egy horgász szakkör működtetésére, s a szakkör elindításához a megyei horgász szövetség felszereléseket adott ajándékba. De idézhetem példának azt a soproni általános iskolát, amelynek tanulói a vízparton tartott természetrajzi órán ismerkednek a pontytelepítés mikéntjével, s ahogy a Kisalföld tudósítója írja, az osztályfőnök szerint ezeken a vízpartra kihelyezett természetismereti órákon a gyerekek sokkal, de sokkal érdeklődőbbek, mint az iskolapadban.Ez a két példa csupán kiragadott, sok horgászszervezet tekinti céljának, hogy közelebb kerüljön az iskolákhoz, s a vizek partjaira csábítsa a gyerkő-cöket, jövendő horgászjelölteket Meggyőződésem azonban, hogy ez nem is a horgász szervezeteken, s az iskolákon múlik elsősorban, hanem sokkal szélesebb kör felfogásán, amelynek végre fel kéne ismerni azt a nyilvánvaló tényt, hogy mindez nem csupán a horgászszervezetek érdeke, hanem sokkal szélesebb köré: a horgászat végülis egy eszköz, de élményt-adó, örömszerző eszköz egy általánosabban fontos kérdésre: környezetünk, az élővilág, a természet tiszteletére, szeretetére. A virtuális internetes világ helyett a kézzel is fogható természet tiszteletére. És: a durvuló, az egyre gyiílölködőbb világban valami pozitívra, aminek segítségével - reményeink szerint - még vissza-fordíthatóvá tehetők egyre lazuló kapcsolataink a természettel, környezetünkkel és eg)>mással Hiszen, mint az egyik soproni nebuló fogalmazott, egészen más dolog kézben tartani egy valóságos pontyot, mint mondjuk a tekvízióban nézni egy telepítést Ad astra: ígj' jutunk el az Izaak Walton általS kifogván a halat, ismerni tanulom" - igazságához is.A horgászatnak erre a nevelő hatására még mindig kevéssé figyelnek hivatalos szerveink (köztük állami-kormányzati szervezetek), még akkor is, ha tagjaik között nem kevés a horgászó ember. Hozzáteszem gyorsan: ez sem valami magyar sajátosság Belga kollégám panaszkodott a minap, mennyire alábecsülik náluk az állami vezetők a horgászat, a horgász közösségek társadalmi szerepét, és e tevékenység természet-tiszteletre nevelő jellegét.) Mostani számunkban olvashatnak a Nemzeti Vidékstratégiáról melyről a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára beszélt az országos szövetség elnökségi ülésén. Hiszem, hogy e stratégia kidolgozása talán egyhamar vissza nem térő alkalom arra, hogy kompetens kormányzati szerv egy nemzeti Vidékstratégia témakörében komolyan foglalkozzon a horgászatnak nemcsak a gazdaságban (bár azt sem ismeri és ismeri el igazán!), hanem a szellemi épülésben is kiemelkedő szerepévelEbben a reményben kívánok valamennyi kedves olvasónknak, horgászbarátaimnak sok-sok örömöt és élvezetes vízparti kikapcsolódást az újesz-tendőben./I \ i "