Magyar Horgász 2014. január-december [antikvár]

NIo* Y álunk is van klubélet, nemcsak Angliában; amit kérek nem zavarig tatni össze a politikai gyűldék üzelmeivet, amik más légkörbe tar-yyj. V toznak; sem pedig azon jótékony és közhasznú egyletek életével, mik emberek és agarak nevelésére, ügyefogyottak gyámolítására, hazafiúi dalokbetanulására s egyéb közcélokra alakulnak, s naponkint me, találkoznak Társadalmi csoportokról akarok csupán beszélni, miket közös eszmék körül közös együttérzés kényszerít egy közös asztal köríil ülni; miknek tagjai keresik egymást, anélkül hogy jó barátok volnának, küzdenek egymással, anélkül hogy ellenségek lennének, s a vonzódás és küzdelem közös tárgya rájuk nézve a mindennapi étet alapja, a rajtuk kívül állókra nézve pedig tiszta hiábavalóság. "A fenti sorokat természetesen nem én írtam, jóhai Mór egyik regényének első mondatait idéztem. S hogy miért éppen ez jutott eszembe? Valószínűleg azért, mert most kezdődnek mindenütt a horgászegyesületek éves közgyűlései, melyek számba veszik az elmúlt év történéseit, és főleg előretekintenek a következő, 2014-es évre (egy új horgászati-halgazdálkodási-halászati szabályozás tükrében).A jóval több, mint ezer egyesület ezernyi gondja persze különböző, ám mint nagy írónk is megfogalmazta: a közös gondok és célok hoznak egy közös asztalhoz bennünket Mindaz, amiről ezeken a közgyűléseken szó esik, a következő évek horgászatának az alapja, méghozzá úgy, hogy a kívül átlók" sokszor nem is értik, minek vitatkozunk akár órák hosszat például azon, hogy egy engedéllyel hány hatat tarthasson meg egy évben a horgász.Ezek az egyesületi horgászparlamentek a meg- és összetartó oszlopai horgászatunknak, ezért korántsem mindegy, mennyien és hogyan vesznek részt az egyesületi közgyűléseken. A távolmaradóknak ugyanis sosincs igazuk, amint ez természetesen minden más közösségre is érvényes. Két dologban érzem, hogy nagyon sokat kellene előre lépni. Az egyik az, hogy a megbízatást vállalók között - s nem feltétlenül csak az egyesületi vezetői tisztségekre gondotok - nagyon kevés a fiatal Hogy ennek mi az oka, természetesen nem e kis jegyzetfeladata elemezni, de e gonddal szinte minden egyesület, minden horgászszervezet küszködik. És ez a küszködés mégcsak nem is újkeletű. Bárhol jár az ember (természetesen korántsem csupán horgászszervezetekről van szó, de maradjunk mi csak ezeknél) és szinte bármely országban, hasonló a panasz: egyre fogy az önkéntes munkát vállalók száma, s közöttük is egyre kevesebb tartozik az ifiabb generációkhoz. Mi lesz így az egyesületekkel?A másik jelenség, ami elgondolkodtat, hál 'isten ritkább: közgyűléseinken gyakorta nem úgy küzdenek egymással a résztvevők, mint ahogy Jókaink íija: anélkül, hogy ellenségek lennének. Gyakran tapasztalom, a jó ügyet képviselők többnyire hallgatnak, a rosszabb ügyet erőltetni akarók hangja pedig valahogyan mindig hangosabb. A szavazások eredményeiben szerencsére a dolog már nem feltétlenül tükröződik, ám egy kívülállónak, de az egyesületi tagok többsége számára is a jelenség enyhén szólva kellemetlenül Jurcsa. Számos külföldi kongresszuson, közgyűlésen vettem részt, ilyen elkeseredett szembenállást sehol másutt nem tapasztattam.Újévkor, a nagy Jogadkozások idqén mindig megújul a reménykedés: hogy ezután sok mindent másként csinálunk majd, hogy ilyen ügyeinkben is okosabbak, ésszerűbbek leszünk, közös gyütdéinkben" a közös célok és az összefogás minden másnálJontosabbak lesznek.Békés, sikeres esztendőt, tiszta vizeket, zöldülő környezetet és természetesen horgászélményekben és örömökben nagyon gazdag újesztendőt kívánok a szerkesztőség nevében valamennyi kedves olvasónknak: isten tartsa meg jó szokásukat, s olvassák továbbra is és olvassák egyre többen kedves lapunkat: a Magyar Horgászt.