Magyar játékfundamentum III. [antikvár]

Részlet a könyvből: "A rajz mindennapi kenyerem lett, gondolataim első letéte, sőt a gondolat előttit is jelenti számomra. A rajzban sokszor az ösztönösségnek, a tudatalattinak a dominanciája rejtőzik, sőt kiabál belőle és megszólít, mint az ördögök rajzolásakor. Eddig 600 ördögrajzot ellettem, holott gondolatban alig lettem volna képes tizenötnek az ábrázolására. De a tudatalattimban és az ösztöneimben már szinte egymást keltetik az ördögrajzaim, úgy nyomakodnak elő egymás után, mint szép tavaszon a műterem ablaka előtt a cseresznyefa virágai. A rajz a további teendők első fázisa, rajzaim alapján festem meg a képeimet, s mivel évtizedek gyakorlása után eljutottam odáig, hogy olyan rajzokat készítek rendszerint egy vonallal, amelyek nem leíróak, hanem biológiai organikus vagy geometriai építkezésre alkalmasak, plasztikában is kivitelezhetők. Számtalan kerámiafigurám organikus plasztika: Miska-kancsók, butéliák, mások pedig - Parasztok, Puszták népe - geometrikus építménynek tűnnek, amelyeket két-három emeletes magasságban is meg lehetne építeni. A strukturalitásban a Bauhaus (1925) építési teóriáit tartom követendő példának és mindazokat a konfigurációkat, amelyek agyabugyámból megszületnek, amilyen például a Csikóhalhuszár. Ember-, állat-, növénykonfigurációk ezek, amelyek a valóságban nem léteznek, de a műalkotásban létezővé váltak.