Bővebb ismertető
Mióta nemzetközi program eseményeiből az év valamennyi hónapjára jut legalább 1-2 nagyobb verseny, hozzá vagyunk szokva, hogy ennek az egyébként örvendetes ténynek a magyar bajnokság mezőnyre rendszerint kárát vallja. Ez alól a XXVIII. bajnokság sem volt kivétel. Úgy, hogy míg nap-nap után lestük a híreket Portisch ragyogó amerikai szerpeléséről, közben szorongással figyeltük a döntő eleinte bizony gyér számú nézőközönségét, hogyan reagálnak az egyetlen nagymester résztvevő, Lengyel Levente visszalépésére (akit az első forduló után szövődményes influenza döntött ágyba). KÉrdés volt, hogy Portisch, Szabó, Bilek távollétében képes-e az új generáció az érdeklődést lekötni?
Nos, Csom, Adorján, Ribli, Sax és a többiek hamarosan gondoskodtak arról, hogy az aggodalmaskodás feledésbe merüljön. Főleg a verseny második félideje elégített ki, ami a nézők számának gyarapodásában is megmutatkozott.