Magyar Sakkélet 1979-80. január-december [antikvár]

Beszámoló a két olimpiáról:Férficsapatunk útja a világraszóló sikerigHogyan szerezték meg a nők a második helyet?A hazaérkezésSoha akkora tömeg nem várt még magyar sakkválogatottat, mint november 14-én a Ferihegyi repülőtéren! Igaz, a mostanihoz mérhető sikerre még nem volt példa szép eredményekben egyébként gazdag múltunkban. Olimpiai aranyérem és ezüst medália! Nem csoda, hogy nagyon sokan szorongtak az érkezési csarnokban. Az MTK-VM klub egyenesen különautó-buszt indított, akkora volt a jelentkezők száma. így azután a családtagok, jó barátok száma eltörpült a sakkozóké mellett. Eljöttek a régi olimpikonok közül: Barcza Gedeon, Bárczay László, Lengyel Levente, Lilienthal Andor, Szabó László nagymesterek, Flesch János nemzetközi mester, Karakas Éva nk. mester és mások, köztük ismert mesterek, a szakosztályi élet vezetői, mindazok, akik csak módot találhattak a megjelenésre. Ennyit igazán megérdemelnek aranyérmeseink, ezüstlányaink!" mondta mellettünk egy régi sakkbarátunk. A veteránok régi szép emlékeiket elevenítették föl, de elismerték: ilyen nagy siker nem adódott még. Végtelenül boldog vagyok!" nyilatkozta Dalmadi Jenő, a felszabadulás utáni évek sakkszövetségének, a MADOS-nak ügyvezető elnöke. Aki vetett, szívesen ünnepel együtt az aratókkal!Ott voltak a várakozók között az OTSH és szövetségünk vezetői, Páder János elnökhelyettes és Balogh Gábor osztályvezető az OTSH képviseletében, elnökünk, Szerényi Sándor és Flórián Tibor főtitkár, valamint intéző bizottságunk, elnökségünk tagjai. Kezükben virágot szorongattak szerkesztőségünk dolgozói is.Nem volt nehéz felfedezni a televízió híradós stábját. A kamera méreteiAz érkezés boldog pillanatai.miatt is feltűnt, Vitár Róbert, a tévé riportere viszont eltűnt az érdeklődők gyűrűjében, ui. lapszemlét tartott.Az MTI és több lap elküldte tudósítóit, ők interjúra vártak. És kellett is várni, mert a gép késett. De végül csak megérkezett. A formaságok elintézése után még a belső helyiségben olimpikonjaink újból összegyűltek, és a vezetők, az újságírók rendelkezésére álltak.Elnökünk, Szerényi Sándor, elsőként Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának megtisztelő, meleghangú gratulációját adta át, majd szövetségünk novében köszöntötte a sikerek ki vívóit, a csapatok vezetőit, szakembereit, és méltatta sakkozásunk e világraszóló eredményét.Az interjúk befejeztével az együttes tagjai kiléptek a várócsarnokba. Magasra emelt kupával, a Hamilton Russel-serleggel, jelent meg PortischLajos és az aranyérmes gárda, majd Petronicsné Verőci Zsuzsát és Ivánka Máriát láttuk meg az ezüstkupával. Ritka szép pillanat volt, felzúgott a Hajrá, magyarok!", a Szép volt, fiúk!" és a Szép volt, lányok!", hosz-szú percekig tartott a taps vihar. Azután Gábor Zoltán, a sportküldöttség vezetője megköszönte a szeretetteljes fogadtatást, a gratulációkat.Később, amikor a televízió már elkészült a felvételekkel (láthattuk a tévé híradóban, nem is keveset forgattak!), amikor a villanófényeket tápláló akkuk kimerültek, felbomlott a rend. A családtagok ölelését, a barátok kézszorítását, a sakktársak gratulációit fogadták, s jutott mindenkinek virág, elismerés, kedves szó bőven. S Ők feledték a több mint 24 órás út fáradalmait, a boldogság, az öröm mosolygóssá tette az arcokat. . . Gyönyörű szép, feledhetetlen este volt!