Magyar Sakkvilág 1944. január-december/Magyar Sakkvilág 1945. január-december [antikvár]

MAGYAR SAKKVILÁG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA felelős szerkesztő és kiadó tóth lászló főmunkatársak : barcza gedeon, chalupetzky ferenc, sipőcz lászló és dr. vajda árpád közlemények és előfizetések „magyar sakkvilág, kecskemét" címre küldendők előfizetési ár évi 24 p — csekkszámla 19.597 1. SZAM 1944. JANUAR XXIX. ÉVFOLYAM JÁTSZMÁK A 29. évfolyam küszöbén lapunk és a sakkirodalom legfontosabb részében, a játszmarészben ismét •határkőhöz érkeztünk. E kövön a 4000. szám áll. A 99 éves Deutsche Schachzeitung 13.800 szám körül tart, teljesítményünkkel fehát nincs okunk elégedetlennek lenni. Ezen felül a Magyar Sakkvilág díjtalan illetményköteteiben eddig több mint 1000 játszmát nyújtott a javából. Anderssen »halhatatlan' játszmájával indult 1911-ben a Győrött megjelent Magyar Sakkújság. A közelmúltban a borítóoldalon közöltük ezt a játszmát E. 3. D i e m e r elmefuttatásában, azonban a taktikai remek a mai nemzedék előtt behatóbb ismertetést érdemel. Megnyitásáról és a győztesről Réti Richárd „Die Meister des Schachbretts" c. híres tankönyvében többek között a következőket írja: Először kombinálni kell tanulni, mielőtt pozícióra játszhatnánk. Olyan szabály ez, mely a sakktörténelem folyamán beigazolódott és amelyet nem lehet elég nyomatékosan a fiatal sakkozó szívére kötni. Ne kezdd vezércsellel és francia játszmával, hanem nyilt játékokkal, gambitokkal! Az előbbi módszerrel kezdetben kevesebb játszmát vesztenél, az utóbbival azonban megtanulsz sakkozni. Régmúlt időkben is voltak már pozíciójátékosok, köztük a legnagyobb André Danican P h i I i d o r, 'aki talán a legmélyebb gondolkozó volt minden idők mesterei között. Épúgy, mint elődei és kortársai, a kombinációban nem volt otthon. Az a mester, aki példájával az egész sakkvilág kombínatív erejét annyira ?fokozta, hogy érett lett a poziciójátékra, Anderssen Adolf volt. Kezdőknek melegen ajánljuk az Anderssen-játszmák tanulmányozását nemcsak, mert örömet szereznek, hanem a kombinatív képesség edzése céljából is. Ne higyjük, hogy a kombináció kizárólag tehetség dolga és hogy azt nem lehet megtanulni. Mindig ugyanazok az elemek merülnek fel, többé-kevésbbé komplikált fordulatokkal, mint kettős támadás, lekötés, mezözárás stb. Minél többet láttunk ezekből, annál köny-nyebb lesz kombinációkat felidézni és átszámítani. Kezdő és tapasztalt játékos egyaránt lényegesen hozzájárulhat játékerejének emeléséhez, ha arra törekszik, hogy minden megnyitást saját eszméje szerint tervszerűen kezeljen, igy pl. ha királycselt játszik, a megnyitás kettős célját, nyomást az f-vonalon és gyalogcentrum kialakítását szem előtt tartja. Ha ezzel .szemben mellékútakra engedi csalni magát, kezdő lépései elvesztik értelmüket és következetlen játéka természetszerűen megbosszulja magát. A királycselről természetesen még több a mondanivaló, de kérjük a tanulni vágyót, hogy az általános elveket ne becsülje le értéktelen szóvirágok gyanánt. Sajnos, a legtöbb sakkozó csak az exakt változatokat értékeli, de pont az ellenkezője lenne helyén. Sokkal több sakkigazság szunnyud az eszmékben, mint a változatokban. Dacára, hogy ezeket vastag kötetekben, tudományos színezettel hozzák napvílcgra, rendszerint évek multán, sót gyakran már nyomás közben téveseknek bizonyulnak. Aki azonban a megnyitás szelleméi helyesen fogja fel, bizalommal várhatja, hogy változatok ismerete nélkül sem lesz rossz játszmája. A sötét bábokat vezető vesztő félről Dr. Hermann v. Gottschall hírneves Anderssen-monografiájában a következőket olvashatjuk t Anderssen ellenfele ebben az emlékezetes játszmában, Kíeserítzky, egyike volt az akkori sakkvilág legsajátságosabb személyiségeinek. Dr. v. Guttceit crelí udvari tanácsos sáppadt embernek írja le, kissé előretartott fővel, sima hajjal és élénk, kissé szökdécselő járással. Szeretetreméltó, szellemes, humoros ember volt, rendkívüli tehetséggel a színház, főleg a komikus szerepek iránt. Gyakran különcködött és mint sakkozónak jó napjai változtak rossz napokkal. Stauntonnal ellentétben a londoni nemzetközi verseny után lovagias nyíltsággal elismerte, hogy Anderssen ellen csak azért vesztett, mert ez jobban játszott. Kíeserítzky 1806. január 1-én, Dorpatban született. Sajnos, a londoni versenyt nem sokkal élte túl-Már 1853. májusában temették Párisban. Fájdalmas és megindító a Wiener Schachzeitung közlése .Kíeserítzky utolsó óráiról : „Ez a nagy sakkozó a világvárosi Párisban szegényen és elhagyatottan halt meg