Majdnem boszorkány: Ungár Anikó - Kártya melléklettel. [antikvár]

MAJDNEM BOSZORKÁNYMiért így írom t?(bevezető)Ülünk a nappaliban, nézzük a tévét, francia adó. Feltűnik az Eiffel torony. Egyszerre szólalunk meg: Itt léptél fel!" - mondom, Itt léptem fel!" - mondja Anikó, és több, mint cinkosán, inkább a legmélyebb barátság ben-sőségességével összenevetünk, mert én már majdnem belebújtam Ungár Anikó bőrébe. Ismerem a gesztusait, a mozdulatai motivációit, a dinamikáját, a szempillája rezdülését. Az Eiffel kaland mélyén is ott van a már meg sem jegyzett kiegészítés - a második emelet , de erről majd a Párizs címszónál bővebben írok szóval mit lehet hozzátenni ahhoz, hogy több mint húsz éve ismerem?! És van-e jobb indok egy ismeretség barátsággá mélyüléséhez, mint két fiúgyerek, akik minden összebeszélés nélkül megszülettek 1989-ben, s ugyancsak előzetes egyeztetés nélkül ma is ugyanabba az