Megható kutyatörténetek [antikvár]

Előszó A kutyák forgatják a világot - az emberek körül. Még egyetlen faj sem létezett, amely ennyi féle véleményt váltott volna ki, ennyiféle alkotást ihletett volna, és akire ennyi érzelmet áldoztak volna, mint a kutyára! Talán csak a lovak mozgatták meg ennyire az emberek intelligenciáját. Vajon miért? Emberek vagyunk, valljuk be, hogy az ideák, a ideálok mellett azért az érdek is beleszólt az ember és a kutya kapcsolatéba, mely manapság már igencsak sokrétű. Használják házi kedvencnek, vagy társnak, de egykori jelentőségét épp hasznossága adja: jelző- és őrkutya, vadászkutya, vakvezető és felderítő, ráadásul még erőkutya is lehet, ami - valljuk be - elég széles tevékenységi területet ad a cselekvésre. A kutya az őskor óta követ minket, hol hosszú, kecses, hol rövid, tömpe, gömbölyű lábain, s bármi adódik, szemét akár okosan, akár bután, de a gazdira szegzi, mint elsőrendű vezetőre - vagy kihasználható területre. Rengeteg irodalmi alkotást ihlette ezek a szűrös ugató lények, s az emberrel való kapcsolatuk teljességgel megváltoztatták az állati intelligenciákról szóló hitelveinket. így tehát a kutyák, így vagy úgy, de végigkísérik életünket, ahogy teszik immár tízezer éve, és megédesítik vagy épp keserűbbé teszik életünket. Szellemi világunk azonban mindenképp szegényebb lenne, ha nem tűnnének fel a csaholó ebek, és juttatnának eszünkbe dolgokat: néha szó szerint, néha csak látványukkal, néha cselekvéseikkel. Az alábbi novellák a kutyákat, mint az élet aktív szereplőit veszik górcső alá, és igyekszenek bemutatni világunkat az ő szempontjukból.