Modern magyar éremművészet I. [antikvár]

A múzeumok életében mindig jelentős esemény, amikor egy-egy gyűjteményük anyagát kiállítás keretében a nagyközönség elé tárhatják. A raktárak mélye hihetetlen mennyiségű értékes és érdekes anyagot rejt, amelyek bemutatása mind a szakma, mind a látogatók számára örömteli és igen hasznos. A Magyar Nemzeti Galéria Éremtárának darabjai meglehetősen sokáig rejtve maradtak, bár a gyűjteményt megalapozó Szépművészeti Múzeum és különösen a Fővárosi Képtár már működésük kezdetétől gyűjtötte az érmeket és plaketteket. Az első említésre méltó kiállítást a Fővárosi Képtár rendezte gyűjteményéből 1949-ben, ezt követően pedig az újonnan megalakult Nemzeti Galéria első kiállításai között találunk érmészeti bemutatót 1959-ben. Ez utóbbi bővített változatával találkozhattak a nézők 1975-ben, a Galéria Budavári Palotába való költözését követően. Az Éremtár gyűjteménye egy sohasem látványos, de szisztematikus gyarapítás következtében - bizonyos értelemben - teljesnek mondható, természetesen a közelmúlt és napjaink teljességéhez több kiegészítés szükséges még. Azért is zárul e kiállítás 1975-tel, hogy néhány év múlva a magyar éremművészet utolsó évtizedeit egy teljesebb gyűjteményből válogatva mutathassuk be. A kiállításnak nem célkitűzése a magyar éremművészet történetének szemléltetése, hanem az, hogy elsősorban a jelentős, számottevő mesterek fontos ég kiemelkedő alkotásait prezentálja. Ez a módszer végső soron mégis a XX. századi magyar érmészet ellentmondásos fejlődésének bemutatását eredményezi.