Ragyogj cserkészliliom! [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak
Magyarország nagy ünnepre készülődött abban az esztendőben, amikor 10 esztendős koromban a III. kerületi állami Árpád Gimnázium I. B. osztályának tanulója lettem. A naptárban 1938-at írtak. Szent István éve, Eucharisztikus kongresszus, Arany-vonat - a Szent Jobb-bal -, országos ünnepek, kivilágított hajó fel a Dunán, Budapestről Esztergomba és vissza. Valóban egy egész nemzet ünnepelte az első szent királyunk, a pogány Vajkból lett államalapító, István halálának 900. évfordulóját. Akkortájt még csak olyan "derékmagasságból" szemléltem a felnőttek világát. De szemem észrevette s érdeklődésemet felcsigázta egy addig soha sem látott ruházatú, velem majdnem egyidős fiatalok - látványos, fegyelmezett, átszellemült tekintetű - minden ünnepi felvonuláson jelenlevő csoportja. Nagy karimájú kalapot viseltek árvalányhajjal, lejjebb sportos, zsebes ing, háromszögletű, zöld színű nyakkendő bakancsszíjból fonott gyűrűvel összefogva, durva szövésű, posztóból készült rövidnadrág. Ezt egy furcsa derékszíj tartotta a csípő felett: a közismert csat helyett két egymásba illeszthető "alkatrész" fogta össze, késztette egyenes tartásra a nadrág viselőjét