Bővebb ismertető
Meghalt Flórián Tibor
Még mindig nem hisszük el azt, amit hónapok óta sejtettünk, tudtunk
Hosszan tartó, súlyos betegség után január 28-án, 71 éves korában elhunyt Flórián Tibor az utóbbi évtizedek hazai sakkozásának kiemelkedő személyisége.
Talán ö az utolsó magyar sakkpolihisztor, sikerember, de aki a sikerekért megküzdött, és néhány év kivételével azt művelhette, amivel 7-8 évesen eljegyezte magát, amit sokféleképpen szeretett - a sakkozást!
Már fiatalon megízlelte a sikert, 14 évesen első a British Chess Federation nemzetközi feladványversenyén! Sikert arat a középiskolások egyéni bajnokságain, fötornajátékos-ként. És az is siker, nagy siker, hogy a háború vérzivatarából élve került ki.
Hazatérte után, 1945-ben folytatódott a félbeszakadt sakkpálya, folytatódott a sikersorozat, előbb megszerezte a mesteri címet, majd ugyanazon évben megnyerte a magyar bajnokságot. Tárgyilagos szemléletét tükrözi, hogy sohasem hallgatta el, azon a bajnokságon nem játszott Szabó László és Barcza Gedeon.
1948-ban teljesítette a nemzetközi mesteri normát, és az ötvenes évek elején - a FIDE akkor vezette be a ma is használatos címeket - az elsők között kapta meg a nemzetközi mester címet.
A sakkozástól akkor sem szakadt el, amikor külügyi szolgálatba került. A moszkvai nagykövetség kulturális attaséja, s ebben a munkakörben alkalma nyílott, hogy felvegye a kapcsolatot a szovjet sakkszövetséggel. A nagy hírű, de még külföldre alig-alig eljutó szovjet kiválóságok 1949-es budapesti szereplése igazi társadalmi ünnep volt. A magyar válogatott ugyan súlyos vereséget szenvedett, de a kialakult kapcsolat a magyar sakkozás további fejlődésére nagy hatást gyakorolt.
És az is siker, amikor a Rajk-per idején hirtelen hazarendelték - kollégái a nagykövetségen úgy búcsúztatták, mint akit az életben többé nem lát-
nak. -, a perszerkesztö bizottság elé idézték, de nem találták „bűnösnek".
Munkásságának legnagyobb sikere, legnagyobb értéke az 1962-1984 közötti időszak. Ekkor, mint a Magyar Sakkszövetség főtitkára a sakk népszerűsítésével és terjesztésével magasra emelte a mércét, s a hetvenes-nyolcvanas években a magyar sakkozás a verhetetlennek hitt Szovjetunió legerősebb vetélytársa lett.
De Flórián Tibor nemcsak hivatalnokként irányította a szövetség munkáját, hanem edzői, pedagógiai, írói eszközökkel. És ezekben a „műfajokban" is sikeres!
A fiatal Portisch Lajossal mintegy tíz évig dolgoztak együtt, foglalkozott Ivánka Máriával, Csonkics Tündével, Kas Ritával és az utolsó években -félig-meddig visszavonultan - a két kisebbik Polgár lánnyal, Zsófival és Judittal. A BEAC-ban tartott edzéseit - ahol évekig játszott -, még ma is emlegetik az egykori tanítványok.
Sikeres könyveiben megismerhettük - és külföldön is megismerhették - a klasszikus elveket valló írót, számtalan újságcikkében, elemzésében a szellemes, kissé ironikus, széles látókörű publicistát.
Hosszú évekig képviselte a FIDÉ-ben a magyar érdekeket, diplomáciai múltjának köszönhetően különböző fontos tisztségekkel bízták meg. Sikeres versenybíró itthon és az olimpiákon, sokszor vezetett „rázós" versenyeket. De sikeres a levelezési sakkozásban, a VIII. olimpián ezüstérmes magyar válogatottban szerepelt.
Élete egybeforrt a sakkal, s ez az élet most megszakadt. Ma még nem tudjuk felmérni, hogy mekkora űrt hagyott maga után, de áldozatos, sokirányú tevékenysége kitörölhetetlen a magyar sakkozás történetében.
Búcsúznak Flórián Tibortól a barátok, a tisztelők, a magyar sakkozók sokezres tábora, búcsúzik lapunk szerkesztősége is a kollegától, az egykori szerkesztő bizottság elnökétől.
Nyugodjék békében. (M. Cs.)