Sikeres Sporthorgász 2009. január-december [antikvár]

(1,1,1, j Az utóbbi évek legsikeresebb magyar férfi úszója a tizenötszörös Európa-bajnok, világbajnok, háromszoros olimpiai ezüstérmes Cseh László. A világhírű sportemberrel először két éve a Média és Társasági Horgászkupán találkoztam, ahol a győztes csapatban horgászott. Akkor még odébb volt a pekingi olimpia, de Lacinak számos nagyszerű sikere (Európa-bajnoki aranyak, világbajnoki cím. Az Év Ifjúsági Sportolója 2003, a Swimming World magazin szerint Az Év Európai Férfi Úszó Sportolója 2005, Az Év Legjobb Magyar Férfi Úszó Sportolója 2005, 2006, Az Év Sportolója 2006 férfi kategóriában) mellett már volt egy bronzérme, amit az athéni olimpián szerzett 400 méteres vegyes úszásban. Azóta eltelt négy esztendő, káprázatosan szerepelt a pekingi olimpián, s januárigjói megérdemelt pihenőjét tölti, amibe belefért egy október végi horgászat a Ri-nyaszentkirályi-tavon. Október végén 22 Celsius-fok volt Somogyban, az ilyenkor aktuális csukás idő helyett pontyozással, amurozással töltöttük az időt. A kapások közötti szünetekben volt alkalmam néhány szót váltani a legjobban horgászó úszóbajnokkal. - Azt tudom, hogy édesapád már négyévesen levitt úszni a Spartacusba Kiss Miklóshoz, de a horgászathoz honnan a kötődés? '«St - Ví ' - Nagypapám és a szomszédunk szerettették meg velem a pecát; Dömsödön a családi nyaraló volt a bázis, innen indultam éveken át a Kis-Dunára. Még nem voltam tízéves, amikor elkezdtem, de azok az évek meghatározóak, nem véletlenül vagyok most itt veletek - Édesapád 1967-ben az ifjúsági Európa-bajnokságon száz pillangón aranyérmet nyert. Magától értetődő volt, hogy te is úszni fogsz? - Levitt a Kőér utcába. Mióta az eszemet tudom, mindig a Kőér utcai uszodában úszom. Négy és fél éves voltam, amikor elkezdtem - Hajnalonként édesapád vitt az uszo- Neme lelies átéléssel dába, szegény, nem sokat aludhatott éveken át - Édesanyámnak volt nagyon nehéz, mert míg apu velem volt, neki egyedül kellett tartani a frontot az üzletben. A szüleimnek egy vegyesboltjuk van Halásztelken. - 2008. december 3-án huszonhárom éves leszel. Tizennyolc és fél éve az Időd nagy részét az uszodában töltőd, nem unod, nem fáraszt? - Nem, vannak nehezebb időszakok, de azokat túléli az ember. - Amikor az edzéseken eléred azt a pontot, ami a fájdalomküszób végső határa, nem érzed úgy, hogy elég volt? - Minden edzésen átéli az ember, de ez segít hozzá a győzelemhez. Amit meg tudsz csinálni az edzésen, azt könnyebben fogod elviselni a versenyen. Hozzáedződtem már, nem probléma! - Ilyen egyszerű? Nem szoktál lazítani vagy lazsálni az edzéseken? Elvégre nem gépből van az ember. - Én még csak lazítanék, de a parton ott van a mester, ha sumákolnék, úszhatnék újabb hosszokat. Szó se róla, volt már ilyen, de ahogy idősödik, okosodik az ember, úgy tudatosul benne, hogy csak rengeteg munkával lehet ott a világ élvonalában. - Az olimpia után azzal a jópofa mondattal volt tele a sajtó, hogy az edződ januárig látni sem akar az uszodában. Ehhez képest azt olvastam, hogy részt veszel decemberben a fiumei Európa-bajnokságon. Minden különösebb edzés nélkül - Nézd, dolgoztam annyit az elmúlt évben, hogy végig tudok úszni egy számot. Nagyon nem készülök rá, de a csapatért vízbe szállok. - Azt mondod, nagyon nem készülsz rá. Rá kellene készülni egy jobb eredményért, vagy azért van még benned annyi a korábbi munkából, hogy az elég lesz? - Nem, nem! Minden egyes tizedmá- , sodpercért nagyon sok kilométert kell leúszni, de azért ötven méterig még jó leszek! - Voltál már az Év Férfi Sportolója, mos' is jó esélyed van rá - Igazságtalanság lenne, ha nem Vajd»