Személyi érmek [antikvár]

ELŐSZÓ Huszár Lajos egy évvel halála előtt, 1986-ben fejezte be a Személyi érmek c. katalógusát. Jelen sorok írója, Huszár múzeumőri feladatának örököse kötelességének érezte, hogy a kéziratban maradt mü kiadását elősegítse. Néhai kollégánk Németh Gábor vetette fel, hogy Huszár Lajos munkája a Magyar Nemzeti Múzeum újjáélesztett művelődéstörténeti sorozatának, a Bibliotheca Histórica Humanitatisnak legyen következő kötete. Huszár Lajos több évtizeden át volt a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának munkatársa, vezetője. Az általa feldolgozott anyag jelentős része az Éremtárban van, ésszerű volt tehát a javaslat. A Személyi érmek cím bizonyos fokú magyarázatra szorul. Az éremmüvészet kialakulásától - a XIV. századtól - elsősorban portréművészet volt. Érdemdús hadvezérekről, tudósokról, szép vagy a politikában szerepet játszó nőkről, és természetesen az uralkodók arcképeiről készültek érmék nagy számban. Lényegesen kevesebb volt viszont egy jelenet vagy esemény ábrázolása. A barokk korszakban, de főképpen a nagyon mozgalmas XVII. században megnő az érdekes jeleneteket, többalakos csoportképeket ábrázoló érmek száma. Természetesen a legtöbb érem akkor is az uralkodók tetteit örökítette meg. Minthogy Huszár Lajos négy egymásután következő kötetben feldolgozta Történeti érmek címen azokat a példányokat, amelyek valóban fontos történeti-politikai események megörökítését szolgálták, s amelyek kizárólag az uralkodók portréival jelentek meg. Jelen kötetben viszont olyan személyek érmeit ismerteti, akik a társadalmi ranglétra alacsonyabb fokán álltak. Katonák, diplomaták, tudósok, kisebb számban művészek azok a „személyek", akik a magyarországi történelemmel kisebb-nagyobb mértékben kapcsolatban álltak. Szerepelnek olyanok, akik magyarországi születésűek, de később külföldön tevékenykedtek, és olyanok, akik külföldi származásúak voltak ugyan, de megbízatásuk, hivatásuk tartósabban Magyarországhoz fűzte őket. Az érmek túlnyomó többségén portré látható, és az érem szövegében csaknem mindig fel van tüntetve az illető foglalkozása. Időhatárnak pedig a „kezdetektől 1849-ig" tartó időszakot jelzi. A választás gyakorlati okok miatt történt. A kezdeteket - mint említettem - a kora reneszánsz jelentette Itáliában, ahol az érmeket a szoborkészítéssel egyező technikával, öntéssel hozták létre. Nálunk Mátyás király uralkodása alatt jelenik meg az új művészeti ág. Róla, Galeottóról, majd Bakóczról készült érmek öntöttek és külföldi, főleg itáliai mesterek művei. Halála után Magyarország a német kultúrkörhöz került közelebb, ezután az érmek többsége a pénzkészítéssel megegyező módon, veréssel készült. A kezdeteket tehát a Mátyás kori öntött érmek, majd II. Lajos 1508-as magyar királyi koronázására kibocsájtott vert érmek jelentették. Kivételt képeznek Magyarországi Klemencia vert jetonjai, melyek Franciaországban készültek 1315-ben, X. /Civakodó/ Lajos francia királlyal kötött házassága emlékére. A XVI. század előtt