Szeresd és engedd élni [antikvár]

Rólunk van szó az itt következő lapokon, lányokról és asszonyokról, leendő és valóságos anyákról. Rólunk, akik a természet által reánk osztott anyaszerepet évezredek óta méltósággal viseltük - össztársadalmi szinten legalábbis -, a reánk bízott gyermekeket adományként, áldásként elfogadtuk és felelősséget éreztünk irántuk, s az jelentette kiteljesedésünk gátját, ha a természet az anyaság ajándékát megtagadta tőlünk. Így volt ez a legutóbbi évtizedekig, mikoris valakinek-valakiknek eszébe jutott - sok egyéb eszmével, eszményképpel egyetemben - az anyaság méltóságait is megkérdőjelezni. A gyermeknemzés, gyermeknevelés öröméből, a gyermekvárás meghitt boldogságából társadalmi érdekek szolgálatába állítva a tervezett gyermekek vállalásának programszerűsége lett, az áldás nyűggé vált. A szerelmet és a szexualitást tudatosan szétválasztották. A nemi életet, mint természetes biológiai szükségletet az érzelmek fölé helyezték; így az új élet fogantatása számtalan esetben balesetté süllyedt, mely ellen minél hathatósabban védekezni kell, ha pedig bekövetkezett, mint egy elmérgesedett sebet, ki kell operálni. A nem tervezett gyermek nem kívánttá vált, a nem kívánt magzat élete fölött való rendelkezés szuverén anyai joggá lépett elő.