Villamos főző- és fűtőkészülékek [antikvár]

A galvánelem feltalálásával egyidős az a tapasztalat, hogy a vezetődrót az áram hatása alatt fölmelegszik. Ez a melegedés nem valami nagyon érezhető, ha kísérleteinknél 1-2 mm vastag vörösrézdrótot használunk, ellenben annál szembetűnőbb, ha az elem sarkait hajszálvékony (0.1 mm), pár centiméter hosszú újezüst dróttal kötjük össze. Ekkor a drót hamarosan izzásba jön s a magas hőmérsékleten a levegő oxigénjével egyesülve néhány másodperc múlva porrá ég el. Még szebben és állandóbban mutatkozik a hőhatás akkor, ha két krómsavas vagy esetleg barnakő-elemet sorba kapcsolunk s az így nyert telep áramát olyan apró izzólámpácskán vezetjük keresztül, aminőt manapság széltében használnak az ú. n. zseblámpa-elemekhez. Az ilyen kis lámpákban rövid, körülbelül 1 cm hosszú, igen vékony wolfrám-drót van kifeszítve (vagy S alakra összehajtva) olyan apró üvegkörtében, melyből a levegőt az elégés megakadályozása céljából kiszivattyúzták. A vékony drót a telep sarkaihoz kötve annyira fölmelegszik, hogy pár pillanat múlva izzásba jő és szépen világít.