1000 éve Európában/Magyarország gyermekszemmel [antikvár]

A nagyközönség többsége, ha gyerekrajzról hall a „pont, pont, vesszőcske" emberkére gondol vagy keserves iskolai rajzórák összemaszatolt rajzlapjaira. Nem kevesen vannak azonban, akik tudják, hogy a gyermekrajz századunkra, önálló művészeti ággá nőtte ki magát. Korunk, művészek és műítészek hosszú küzdelmének eredményeképpen deklarálta a különböző művészeti műfajok és látásmódok egyenrangúságát, függetlenül az alkotás születésének helyétől és az alkotó életkorától. Tehetség, eredeti látásmód és az önkifejezés erős igénye határozza meg, hogy egy alkotás a művészet kategóriájába kerül-e vagy sem és nem az évezredek szentesítette tradíció. A művészi magyar gyermekrajz világhírű. Köszönhető ez nemcsak a sokat szidott popcorn nemzedék azon tagjainak, akik a hagyományos vizuális kultúra iránt is fogékonyak és azoknak a kiváló tanároknak, akik egyéniségükkel képesek a művészetek felé fordítani tanítványaikat és kibontakoztatni tehetségüket. Az „1000 éve Európában" millenniumi gyermekrajz-pályázatnak a kiállításon és ebben a katalógusban látható igen nagyszámú alkotása az államalapítás millenniuma kapcsán a magyar történelem nagy alakjainak és történelmi korszakainak, valamint a közös haza élményének állít emléket. A rajzok és a különböző egyéb technikával készült alkotások érdekessége, hogy ifjú alkotóik a kiválasztott történelmi kor ábrázolásainak, stílusának elemeit megfigyelve, azokat műveikbe beépítették. Így láthatók a korai romantika jellegzetes látásmódjának nyomai, a krónika-illusztrációk jellemzői vagy a későbbi korok ábrázolásánál a hagyományos magyar történelmi festészet lendületének és képszerkesztésének visszatükrözése.