29. Magyar Filmszemle [antikvár]

Ünnep van. "Arató ünnep" ez a maga módján. A magyar filmesek és televíziósok ünnepelnek egész évi munkálkodásuk után. Öröm édesíti, ám üröm is keseríti az ünneplők szája ízét. Öröm, mert a 29. Magyar Filmszemle megrendezése azt jelenti: van még magyar film, s öröm az is, hogy a magyar film ünnepe naptári esemény immár 30 esztendeje. De üröm, és sokat elárul a szakma helyzetéről, az alkotók lehetőségeiről, hogy már évek óta csak egy ünnep megrendezésére futja. (A régi kalendáriumokból kiolvasható, hogy mennél többet dolgozik az ember, annál több alkalmat talál az ünneplésre is.) Hol vannak a maguk filmes, televíziós találkozóival Miskolc, Veszprém és Kőszeg? Kecskemét is jó, ha 3 évenként ünnepelheti a hazai animációsokat. Sebaj, mondom, lesz ez még másképp. Fel hát az ünnepre, barátaim! Simára vasalt ingben, blúzban, kisimult arccal és ellentéteinket elsimítva. Azt kívánom mindnyájunknak, hogy maradjunk így ünnep után is, hogy legyen munkánk, hogy legyen mit ünnepelnünk ismét, egy év múlva.