A barátság három évtizede [antikvár]

Hazánk harminc éve szabad és független ország. Sok évszázados elnyomatás után, 1945 áprilisában született meg annak lehetősége, hogy többé ne idegen hatalmak reakciós céljaihoz szolgáljunk eszközül, hanem önálló, békés alkotó életet éljünk. Dolgozó népünk felszabadult. Munkásosztályunk hozzáláthatott történelmi hivatása teljesítéshez, hogy átvegye a hatalmat a levitézlett úri osztályoktól, s a háborús romokon igazságos rendet teremtsen. A külső és belső elnyomás megszűntével megvalósulhatott az a magasztos cél, amiért a reformkor óta legjobbjaink küzdöttek: nemzeti függetlenségünk és társadalmi haladásunk egysége. Eddig a nagyszerű lehetőségig a magunk erejéből nem juthattunk volna el. A világháború éveiben a fasiszta német birodalommal szövetkezett reakció ellen, a háború után pedig az imperialista hatalmakkal szemben erre népünknek egyedül kevés esélye volt. A szovjet né, a Szovjet Hadsereg roppant áldozatokat követelő véres háborúban megszabadította Európa népeit a fasiszta leigázás veszélyétől, és ezzel népünk előtt is megnyitotta a szabadság és a nemzeti újjászületés útját. A Szovjetunió a béke első perceitől kezdve világpolitikai tekintélyével, gazdasági és ideológiai támogatásával hozzájárult igazságos társadalmi rendünk kialakulásához. Nem pusztán katonai erő, nem pusztán egy hadsereg dicsősége a harminc évvel ezelőtti tett: egy egész nép segített a magyar népnek talpra állni. A Szovjetunió a felszabadítónk a szó legszélesebb értelmében.