A Csongrád Megyei Önkormányzat képzőművészeti gyűjteménye [antikvár]

KEDVES OLVASÓ! „A mü nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, és azért szeretik, mert keresik az emberséget." -József Attila A fenti idézetben megfogalmazott gondolatok bevallom nagyon közel állnak az általam képviselt és követett életfilozófiához, legyen szó zeneművészetről, képzőművészetről vagy éppen előadó művészetről. Az alkotás öröme egy csodálatos dolog, főleg ha mindezt lélekből teszi az ember. Ezt a csodát magam is sokszor megtapasztalhattam eddigi életem során, ha éppen kerámiákat készítettem, dísztárgyakat kovácsoltam, rajzoltam vagy épp zenéltem. A Csongrád Megyei Önkormányzat mindig Is szi'vén viselte a megyei alkotók sorsát, miközben aktív művészetpártolói tevékenységet folytatott. Különösen igaz volt ez, a rendszerváltás előtti időszakra, amikor is a megyei vezetés műalkotások vásárlásával támogatta a művészeket. Tudatos és tervezett beszerzések voltak ezek, aminek köszönhetően az elmúlt évtizedek alatt, egy páratlan kollekció jött létre. A gyűjtemény jeles darabjaiból Dr. Nátyi Róbert művészettörténész gondozásában először a szegedi REÖK palotában rendeztünk nagy sikerű kiállítást, ahol megfogalmazódott egy képzőművészeti album kiadásának gondolata. Fontosnak tartottuk, hogy ezt a vásárhelyi és szegedi festőiskolák hagyományait is felölelő páratlan gyűjteményt és annak történetét méltó módon, egy igényes kiadványba rendezve mutathassuk be a szakma és a nagyközönség számára. Elképzelésünkkel megkerestük a kormányzat illetékes minisztériumát, és legnagyobb örömünkre a Nemzeti Kulturális Alap támogatásra érdemesnek tartotta az album létrehozásának ügyét, amiért ezúton Is szeretnénk kifejezni köszönetünket. Büszke vagyok erre az exkluzív kiadványra, és a Csongrád Megyei Közgyűlés elnökeként tisztelettel köszönöm minden közreműködőnek a munkáját és fáradozását. A kedves olvasóknak kellemes Időtöltést kívánok! Kakas Béla a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke Kohán György: Birsalmák - részlet REFLEXIÓK A GYUJTEMENYROL Kevesen tudják, hogy Magyarországon a legtöbb vidéki közgyűjteményt a vármegyék alapították. Már a 18. század végén, a nemzet öntudatra ébredésének időszakában megindult a történelmi múlt relikviáinak gyűjtése. Később ezekből a kollekciókból több településen múzeumok alakultak. Az előző évszázad ötvenes éveiben kiépülő új megyerendszer létrejöttével párhuzamosan több helyen a megyék a kultúratámogatásnak fontos bástyáivá váltak. Csongrád megyében például ig5i-től - Vásárhelyen és Szegeden - évente, rendszeresen megrendezték a Megyei Képzőművészeti Kiállításokat. 1952-ben ennek a folyamatnak a támogatására a megye már képzőművészeti pályázatot is hirdetett. A hatvanas-hetvenes években a hazai műtárgypiac szinte teljes hiánya, illetve a kortárs művészet csekély számú gyűjtőinek köre a mecenatúra új formáit hívta életre, szükségessé téve az állami beavatkozást. A központi direktívák hatására a települések, megyék, különböző szervezetek, nagyvállalatok vásárlások útján kivették a részüket a kortárs művészet támogatásából. A dél-alföldi régióban a századelőtől datálhatóan megélénkülő képzőművészeti tevékenység dokumentálására, művészettörténeti szerepének rögzítésére Csongrád megye is elhatározta egy a többi, helyi intézménytől független, saját kollekció megalapítását, melyben a korszak művészeti törekvéseit reprezentáló alkotásokat válogatták össze. A szegedi egyetem növekvő tudományos súlya, az újrainduló Szegedi Szabadtéri Játékok országos presztízse, a Vásárhelyi Tárlatok évtizedes sikertörténete, a dél-alföldi kulturális élet pezsgő légköre mind sürgetővé tette a helyi képzőművészeti élet fölzárkózásának igényét.