A demokratikus és szociális megújhodás [antikvár]

Az 1995. február 23-25-i budapesti nemzetközi konferencia terve még 1994 elején született, és megrendezését egy évi munka előzte meg. Maga a tematika az első pillanattól adott volt, s először az MTA Történettudományi Intézetében kellett hivatalosan elfogadtatni. Elvben az intézet akkori igazgatója, Glatz Ferenc nagyon hamar elfogadta, ám a konferencia csak akkor került közel a megvalósítás lehetőségéhez, amikor a magyar társszervezetek és intézetek kinyilvánították, hogy részt vesznek rajta és anyagilag támogatják, továbbá hogy külföldről is megvan a hajlandóság a részvételre, sőt az elhangzó előadások anyagának megjelentetéséhez komoly anyagi támogatás is ígérkezik. Mindezt hosszú nemzetközi levelezés előzte meg, s az utolsó pillanatig voltak bizonytalansági elemek. Magát a tematikát - azt, hogy a konferencia középpontjába az új, demokratikus és szociális Európa kialakításának tervei (1942-1944)", illetve az 1945-ös megvalósulás" kerüljön az 50. évfordulón - senki sem vitatta. Ami a nemzetközi kapcsolatokat és részvételt illette, igen korán megkaptuk az oly rangos amszterdami Társadalomtudományi Intézet (International Instituut voor Sociale Geschiedenis - IISG) beleegyezését és értékes támogatását. A beleegyezés és az anyagi támogatás megszerzésében Dr. Ursula Langkau-Alexnek igen nagy része volt. Komoly érdeklődés mutatkozott Nagy-Britanniában is. Innen a Society for Labour Studies, illetőleg a Lipman Trust nyújtott anyagi támogatást, amiért John Schwarzmantelnek és Monty Johnstone-nak tartozunk köszönettel. Előadók érkeztek az oxfordi (Richárd Chroucer), a sheffieldi (John Halstead) egyetemről, illetve a londoni South Bank egyetemről (Mary Davis és Kate Hudson). írtunk a bonni Ebért Stiftungnak is, ahonnan azonban csak elvi támogatást kaptunk, miként a mannheimi Európai Szociális Kutatások Intézetétől is. Hasonló eredménnyel kellett beérnünk a szomszédos Ausztriában, ahol megkerestük az ITH (Internationale Tagung der Historiker der Arbeiterbewegung) bécsi székhelyű nemzetközi szervezetét, illetve a bécsi Osztrák Munkásmozgalom-történeti Intézetet. (Itt ugyan kezdetben volt pozitív visszajelzés, de azután a visszajelzések elhaltak.) Nem sikerült áttörést elérni a Renner Intézetnél sem. Ellenben a német területről kezdettől biztos volt Inge Kircheisen részvétele, aki a hallei Martin Luther Egyetem professzora.