A grafikus Szőnyi [antikvár]

Táblák élén megnyomódásokkal.
"A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának kell tekinteni. Függetlenül az alkalmazott technikától, minden műben jelen van. Egyetlen kor és egyetlen stílus sem nélkülözhette. Félreértések elkerülésére hangsúlyozzuk, hogy rajzon nem a kép keménységét értjük. Sőt minél lágyabb, festőibb egy kép, annál inkább szükséges, hogy jól legyen megrajzolva. Mert ha valami keményen, aprólékosan - köznyelven rajzosan - van kidolgozva, a szemlélő elmerül a részletek esetleges szépségében és nem veszi észre az előforduló hibákat. Viszont ha egyszerűen, festőien van a kép megcsinálva, akkor a néző figyelme nem kalandozhat el a részleteken, átfogóbb szemléletre kényszerül, s így hamarabb szemébe tűnik az elrajzolás." Szőnyi István Részlet: A rajz, a vázlat megítélése változott az évszázadok során. A reneszánsz művészeti irodalom jellegzetes témája volt a "parragone", a különféle műfajok összevetése. Ebből a versengésből nagyon sokszor a rajz került ki győztesen. Giorgie Vasari firenzei építész és festő (1511-1574) írta meg a reneszánsz művészettörténet gondolkodás első összefoglalóját, a "Művészéletrajzok"-at, melyben a rajzot valamennyi művészeti ág atyjának tekintette. A művészeti alkotás Vasari szerint a rajz által válik az isteni teremtő tevékenység másává. A rajz, más szóval a "disegno" azonos a művészi ideával. A rajzok vizsgálata azért olyan fontos, szinte minden alkotó életművében - legyen az festő, szobrász, vagy iparművész - mert a rajz nem más, mint az eszmére való rálátás, az invenció. A rajzolás technikája, stílusa, módszere jelzi legközvetlenebbül a vizuális gondolkodás - a kész műben már sokszor fel nem fedezhető - rejtett folyamatának lenyomatát. Minél változatosabb, sokszínűbb a rajzstílus, annál plasztikusabban "rajzolódik" ki a művészi koncepció. Szőnyi István páratlanul gazdag grafikai életművet hagyott hátra. Ennek jelentős része együtt maradt a emlékmúzeum gyűjteményében. A hosszú évekig tartó kutatás, a raktári anyag feldolgozása során érlelődött meg a múzeum munkatársaiban, hogy ezt a kincset közzé kell tenni. A rajzok egy részét kiállításokon már láthatta a közönség, de az egészről mégis teljesebb képet nyújt egy jó válogatás. A több ezer vázlatnak természetesen csak kis töredéke fér el e könyv oldalain, egy jó válogatás. A több ezer vázlatnak természetesen csak kis töredéke fér el a könyv oldalain, de az egymás mellé sorakoztatott lapok - a szerkesztői szubjektivitás ellenére is - megkísérelnek teljes keresztmetszetet nyújtani az anyag egészéről. A szerkesztés rendező elve elsősorban a műfaj, a téma, a technika szerinti leltározás volt,m és csak másodlagosan a kronológia. Az előszerkesztést maga Szőnyi István végezte el, hiszen ő csoportosította mappákba témák szerint a rajzok legnagyobb részét. Az albumokat végiglapozgatva nehéz döntéseket kellett hozni arról, mi maradjon ki és mi merüljön a könyvbe. A szerkezet végül százhúsz lap kiemelésével és egymás mellé helyezésével alakult ki.