A kert [antikvár]

Régi mondás művészkörökben, hogy amikor a festő fiatal, kilométereket gyalogol, eszközeivel fölpakolva, témát keresve. Magam is végigjártam e kilométereket és nagyon sokszor, hazatérve, a kapu mellett volt a téma ami megfogott. Miért kellenek évtizedek ahhoz, hogy a művész észrevegye azt, ami az orra előtt van? Ez éppen olyan rejtély - és nincsen rá válasz - mint az életben adódó oly sok minden, amiről csak hosszú idő múltán látjuk, hogy fölösleges volt. De fölösleges volt-e? Vajon nem a sok tévelygés, haszon nélkül valónak tűnő energia pocsékolás, vándorlások, kíváncsiságok kielégítése kell-e ahhoz, hogy végül a legkisebb jelenségben is észrevegyük a nagyot? Hogy látásunk, képzeletünk be tudja tölteni a semmiségeket, köznapiakat, vagy az annak látszó dolgokat? A környezet kétségtelenül befolyásolja a művészt. Az, hogy mi veszi körül :az ablakán egy tűzfal hulló vakolatát látja-e - vagy a tengert? És alakítja gondolat- és lelkivilágát, látvány-élményeit.