A két legrégibb magyar nyelvű nyomtatvány I-II. [antikvár]

1893-ig a legrégibb magyar nyomtatott szöveget is tartalmazó könyv Heyden Sebald „Puerilium colloquiorum formulae" czímű munkájának 1531. évi kiadása volt. 1893-ban azonban Szamota István Krakkóban az egyetemi könyvtárban (1. M. Nyelv VII. 55) talált egy töredéket, a melyről e sorok írója már 1897-ben azt a nézetet fejezte ki (1. Magy. Könyvsz., újf. V. 303, és v. ö. XX. 97.), hogy e töredék Heyden fenti latin-német-lengyel-magyar nyelvű művének megfelelő részeivel szövegében azonos lévén, régibb az 1531. évi kiadásnál, s hogy e szerint ez a legrégibb magyar nyomtatvány. Irodalmunkban ugyan többször jelentek meg czikkek, melyek még régibb magyar nyelvű nyomtatványokat emlegettek. így Fraknói Vilmos „A legrégibb magyar nyomtatvány" czímen (1. Magy. Könyvszemle 1879 : 169-180) bemutatott egy egy lapnyi magyar szöveget, melyet a XV. század végéről valónak gondolt. Azóta kiderült, hogy e töredék betűivel van nyomtatva Ozorainak 1535-ben Krakkóban „De Christo" cz. művében levő magyar rész is, s így e töredék a betűtypus alapján 1530-35 tájáról is származhatik.