A királyság útja [antikvár]

Van-e közünk a reneszánszhoz?1458 februárjában a budai Nagyboldogasszonynak szentelt templomban a korabeli hagyományok elvárásainak részben megfelelve trónra ültettek egy ifjút. Meg nem koronázták, de hatalmának kezdete a béke reménysége volt: az ország egymással szemben álló politikai csoportjai veszteségeket és halottakat félretéve kezet nyújtottak egymásnak. Abban reménykedtek, hogy a körülmények által kikényszerített egyezség alapja lehet az ország felvirágzásának.Művészettörténészek tudják, hogy az európai reneszánsz a tizennegyedik század elején kezdődött, híre Itáliából indult követésre hívó diadalútjára - s nekünk szinte a kezdetektől közünk volt hozzá, hiszen Dante jóbarátjának, Martell Károlynak fia, később unokája, sőt dédunokája ült a magyar trónon. Az utóbbi negyed század történelmi szakmunkái bizonyították, hogy az Anjouk Magyarországa táptalaja volt a reneszánsznak. Hogy Luxemburgi Zsigmond fél évszázada milyen eredményeket mutatott fel, azt nemzetközi kiállításokon lehetett megcsodálni.A jelentkező török veszély, a feudális hatalmat megbontó trónviszályok időlegesen megszakították a felgyorsult felzárkózást - nem véletlenül látták be a kortársak: a helyzeten változtatni kell. Mátyás uralma sokféle értékelésnek a tárgya; számomra azért példa, mert vissza tudott és mert kapcsolódni a jól indult fejlődési mintához...