A Magyar Államvasutak egészségügyi intézményeinek tudományos közleményei IV. [antikvár]

ELŐSZÓ A vasútegészségügy, ezen belül a MA V Kórház és Központi Rendelőintézet a vasutasok szemében a vasútegészségügy fellegvára. Munkájáról több évkönyvnek nevezhető anyag látott napvilágot, mely terjedelmében sem lebecsülendő, de főképpen annak tudományos része nyert általánosságban elismerést. Csaknem minden könyv alaposan foglalkozott a központi intézetben nyert tapasztalatokkal és ezek tudományos alapon történő kiértékelése nem kis mértékben vitte előre a gyógyítás eredményességét. Az eredmények és az eddig kiadott, fentemiitett könyveknek az értékét emeli az a tény, hogy mind hazai, mind külföldi viszonylatban elismeréssel nyilatkoznak róluk. Fentieket figyelembe véve az az érzésem, hogy bár a jelenlegi könyv tudományos vonatkozásában kevesebb anyagot tartalmaz, mint a korábbi könyvek, semmivel sem értéktelenebb, mert tapasztalatom szerint pótolja azt, amit hiányként lehetne, illetve lehetett volna a korábbi könyveknél felvetni. Ez a könyv ugyanis olyan kérdésekkel foglalkozik részletesebben, amelyek közelebb állnak a szocialista egészségügy lényegéhez. Ilyen kérdés magának a betegség megelőzésének a kérdése, a munkásvédelem. Orvosi körökben jobban szeretik hangsúlyozni a gyógyítás kérdését, mint a megelőzést, pedig ez csak bizonyos fokig fogadható el. A gyógyításon kívül megelőzésnek számit a különböző szűrővizsgálatok bevezetése, s az abból leszűrt eredmények további értékelése. Jelen könyvnek a betegség megelőzésére (munkavédelemre) vonatkozó ayyaga különösen értékes azért is, mert olyan szakemberek írták meg tapasztalataikat, akik a vasút üzeménél szerezték azt, tehát a lehető legkevesebb lehetőség van arra, hogy íróasztal íze legyen. Az egészségügyünk fejlődését bizonyitja az is, hogy most már a vasúton belül is olyan mértékben növekedett az üzemorvosi hálózat, hogy ennek tapasztalatait már nyugodtan könyv formájában lehet megörökíteni. Arról, hogy mit jelent az eredményes megelőzés népgazdasági szempont-hói, különösebben itt nem kívánok beszélni. Beszélnek arról azok a számok, amelyek költségvetésünkben évről-évre az ilyen célra biztosított ráfordításokban jelentkeznek és egyre inkább jelentkezni is fognak mindaddig, amíg a megelőzés nem jut el oda a vasútnál, ahova nemcsak népgazdasági szempontból, hanem a családok érdekében is el kell jusson. Egyébként az egészségügy helyes fejlődését nem mindig a költségek növekedése kell, hogy jelentse (táppénz-elő-irányzatok túllépése, kórházi ápolási költségek emelkedése), hanem inkább ezek csökkenését kell, hogy eredményezze. Általában a könyvek előszavánál nem a hiányossággal szoktak foglalkozni, hanem a könyv méltatásával, helyesebben ajánlásával, Ha mégis továb- ¦2* 19