A magyar mint idegen nyelv/Hungarológia [antikvár]

A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem hallgatói 1987 óta foglalkoznak a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia kérdéseivel A diszciplína oktatása először csak speciálkollégium formájában folyt. Az 1993/94-es tanévtől kezdve a Nyelvtudományi Tanszék által kidolgozott komplex program alapján nyílt lehetőség arra, hogy magasabb szinten, specializáció keretében, majd 1997-től B-szakosként ismerkedjenek meg a hallgatók a szakterület oktatástörténeti és módszertani kérdéseivel, valamint az azokhoz kapcsolódó alkalmazott nyelvészeti, pszichológiai, pedagógiai és művelődéstörténeti stúdiumokkal. Az egyetemi szintű hungarológiai képzés célja olyan felkészült szakemberek képzése, akik tájékozottak a magyar nyelv és kultúra hazai és külföldi oktatásában. A kötet címében szereplő kettősség, amit egy ferde vonal jelez, arra utal, hogy a magyar mint idegen nyelv és a magyarságról közvetített komplex ismeretek rendszere, a hungarológia egymásra épül, elválaszthatatlanul összetartozik. A hungarológia tanulmányozása esetünkben nem elsősorban a magyarság belső önismeretével kapcsolatos tudományterületek vizsgálatát jelenti, hanem a magyar nyelv és kultúra külföldiek számára történő közvetítését. A hungarológia, illetve a magyar mint idegen nyelv teoretikus, diszciplináris és gyakorlati kérdéseit vizsgálva sok eltérő véleménnyel találkozunk. A kötet első részében arra törekedtünk, hogy lehetőleg minden érdemi kérdést érintsünk, s amennyiben lehetséges, bemutassuk az egymástól eltérő álláspontokat is. A kötet második egysége a magyar mint idegen nyelv/hungarológia oktatásának történeti kérdéseivel foglalkozik. Az első tematikus csoport, amely a „Magyartanítás a történeti Magyarországon" címet kapta, a bevezető tanulmányban leírtakat egészíti ki, a második csoport nehezen hozzáférhető dokumentumokat tartalmaz a külföldi intézményrendszer formálódásáról, a harmadik pontban azok a tanulmányrészletek és nyelvkönyvszemelvények kaptak helyet, amelyek az osztrák, olasz és cseh történelmi, művelődéstörténeti kapcsolatok magyarnyelv-oktatási vonatkozásait mutatják be, a negyedik nyelvrokonaink és a svédek nyelvtanulási szándékairól tanúskodik, az ötödik a szláv, a hatodik pedig a francia és az angol nyelvterületre tekint ki.