A Magyar Nemzeti Galéria évkönyve 2/1974 [antikvár]

Ha az orosz-magyar festészeti kapcsolatokról esik szó, leginkább Zichy Mihály nevével találkozunk, akinek élete és művészete a múlt század második felében javarészben az orosz földhöz kötődött. Most e fényesen ragyogó csillag mellé szeretném felsorakoztatni azokat a művészeket, akik a XIX. század elején úttörő jelentőségűek az összeköttetés megteremtésében. Tulajdonképpen a művészeti kapcsolataink kezdeteit még korábban, a középkorban, az egyházművészet területén kellene keresni. Az a történeti tény, hogy a királyi Magyarország nemzetiségeinek nagy része szláv volt, az általuk létrehozott ortodox és pravoszláv egyházak körébe utalja vizsgálódásainkat. A kapcsolatok szempontjából ez ideig teljesen figyelmen kívül maradt, hogy ezekben a templomokban már a XVI. század végétől megtalálhatók orosz ikonfestők munkái. Az egyik legszebb, a XVI. század második feléből származó ikon, amelynek mestere a moszkvai iskola körébe tartozott, a pesti szerb templomban van. Az orosz mesterek által készített ikonok többnyire ajándékozás útján kerültek az egyházközösségekhez. Ennek szép példája az ahtirszkói csodatevő Mária-ikon másolata, amelyet II. Katalin cárnő 1782-es magyarországi átutazásakor ajándékozott a miskolci Szt. Naum-kápolnának. Az orosz és magyar festészet valóban történeti jelentőségű kapcsolata és rokon tendenciái először igazán a XIX. században figyelhetők meg. A történeti-társadalmi fejlődés, amely már ekkor Hollandiától Franciaországig mindenütt megteremtette a sajátosan nemzeti művészetet, Magyarország és a környező népek esetében a feudalizmus béklyóitól erősen leláncolva csak a XIX. század elején kezdett kibontakozni.