Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"A magyar nemzeti művelődés harcosai már száz-százhúsz esztendő előtt is szünet nélkül napirenden tartották képzőművészeti kultúránk kialakításának és terjesztésének kérdését. Festőink, szobrászaink művei állandó bemutatásának lehetőségét az élénk közélet nélkülözhetetlen feltételeket emlegették, s a társadalom áldozatkészségét kérték egy Magyar Képcsarnok megteremtéséhez. Az 1848/49-es polgári forradalmat megelőző évtizedekben a szellemi tájékozódást hazánk sorsproblémájának tekintették a legöntudatosabb honfiak, virágzó művészetről, irodalomról és tudományról ábrándoztak, népünk műveltségének növelésén fáradoztak. Nemzeti képzőművészetünk ügyén nem kisebb egyéniségek munkálkodtak azidőtt, mint Vörösmarty Mihály, Bajza József, Fáy András, Kossuth Lajos, cselekvő közvélemény figyelte tehetségeink működését, kiállított műveik megvásárlásának gondját. Az országos gyűjtemény dolga nemcsak a műpártolás szempontjából tartott érdeklődésre számot, de a művészettörténeti ismeretek terjesztése tekintetében is. Akinek fontos volt az ország jövője, nagy jelentőséget tulajdonított nemzeti képzőművészetünk istápolásának."