A mi Mohácsunk [antikvár]

Kisvárosunk a magyar történelem nagy tanúvárosa. Sokszor elképzeltem, milyen lehetett, amikor a Duna mellékága még szinte kettészelte a mai város területét? A városban járva a kertek mélyén még fellelhetők az egykori folyóágy nyomai. A korabeli rajzok, nyomatok sejtetni engedik, milyen hatalmas építménynek számított egykor a ferencesek temploma, vagy a nyári püspöki kastély, a mai gimnázium épülettömbje. Az ég felé is, a szélrózsa minden irányába terjeszkedik városunk. Már nem tűnnek fel annyira a korábbi hatalmas építmények, mert hasonló méretűek nőnek ki szomszédságukban. A város egykori határai mára messze kitolódtak. Ami egykor a város szélére épült, lassan a belváros része lesz. Az itt élők élete, szokásai is változnak - építészeti, viseleti, nyelvi, zenei és sok egyéb vonatkozásban. E könyv pár íve nem elég arra, hogy ezt a sokféle változást mind megörökítse. Ízelítő csupán a jelenből, a közelmúltból, a XXI. század Mohácsának első évtizedéből. A mi Mohácsunkból.