A nemzetközi munkásmozgalom történetéből 2010 [antikvár]

ÚJ KORSZAK - GAZDASÁGI VÁLSÁG -MUNKÁSSÁG Willie Thompson Marx nem annyira a múlté (Rövidítve) Éppen ötven évvel ezelőtt a jobboldali labourista politikus Tony Crosland1 jelentette meg a híres „Future of Socialism" (A szocializmus jövője) című könyvét (mindenesetre Crosland még nem volt megrettenve a szocializmus szótól). Ebben azt taglalta, hogy noha Marx nagy gondolkodó volt, jelenleg már „passé" (a múlté2), és a tory kormányzat ellenére az a forradalom, amelyet az Attlee adminisztráció idején keresztülvittek, bevezette és rögzítette a szociáldemokrata értékeket és a Labour befolyás kitörölhetetlenné vált a brit életből. Valami nagyon hasonló történt, ha nem is olyan arányokban, az USA-ban is. Továbbá, a kormányok felfedezték azt a titkot, amit a gazdaság keynes-i szabályozása jelentett, vagyis többé már soha nem fordulhat elő a múltból ismeretes gazdasági recesszió, legföljebb csak egy visszaesés. A keynesianizmus és a hatalom egyensúlya a munka és a tőke között -amit Eric Hobsbawm „aranykornak" nevezett3 - elég jól működött több mint két nemzedéken át, ám az establishment számára ez mégsem tűnt tökéletes formulának. Egyfelől ez az egységes és összefogott, szakszervezetekbe tömörült munka elfogadhatatlanul erős volt a tőkével szemben, másfelől kiterjedt és erős inflációt gerjesztett. Mindezt alátámasztotta az olcsó tüzelő, az energiahordozók, különösen az olaj hosszú ideig tartó alacsony ára. Ez a korszak drámai gyorsasággal ért véget az 1970-es évek elején, és akkor hosszabb depresszió kezdődött. Akenesianizmus szinte pillanatok alatt diszkreditálódott, és azonnal megindult egy ideológiai ellentámadás, amit politikai követett. Az előbbit eléggé primitív módon Hayek és „ideológiai gyermeke", Milton Friedman fogalmazta meg az utóbbit Margaret Thatcher és Ronald Reagan szentesítette, ikonizálta. Alapfeltevésük az volt, hogy a bérek növekedésének véget kell vetni, és mihelyt ezt elérik, a szabályozóktól mentes piac tökéletesen tud működni. A szovjet blokk és a Szovjetunió összeomlása, valamint az a tény, hogy Kína átfordult a kapitalizmusba, úgy tűnt, hogy bizonyítja egyszer s mindenkorra, hogy igazuk volt. Ez természetesen a marxi gazdasági modellnek és a marxizmusnak általában a teljes diszkreditálását jelentette. Mindenütt a nyugati gazdaságokban a munkások hányadát a társadalmi termékből megtámadták és csökkentették, s a szakszervezetek erejét alá- 1 Crosland életútját lásd Évkönyv 1996. 2 Eric Hobsbawm:A szélsőségek kora. Pannónia, Budapest, 1998. 3 Utalás Fukuyama elhíresült könyvének címére.