A nemzetközi munkásmozgalom történetéből 2013 [antikvár]

A GAZDASAGI VÁLSÁG ÉS A MUNKÁSSÁGArtner Annamária:A munkanélküliség és a szegénység -2010-2012 (Rövidítve)A gyerek, akire nem figyelnek, éljen jómódban vagy szegénységben, rosszul érzi magát. Amikor kiköt Zacher Gábor drogklinikáján vagy a rendőrőrsön, vagy verekedésbe keveredik, falfirkát esinál, esetleg meglopja az apját, a szülő sokszor csodálkozva mereszti a szemét - nem érti, mi történt.Az ILO - az ENSZ munkaügyi szervezete - legújabb jelentése (ILO 2012) szerint a világon ma 456 millió dolgozó (!) ember él a családjával napi kevesebb mint 1,25 dollárból (havi 8-9 ezer forint per fő) és 900 millió azoknak a száma, akik kevesebb, mint napi 2 dollárból - ez kb. a magyarországi segélyszint felének (!) felel meg (13-14 ezer forint per fő). Vagyis a világ dolgozóinak 29 %-a, tehát minden harmadik, és vele családja él így. Holott a világon az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson) 11.800 dollár, e szintnek a 150-200 szorosa.A globális munkanélküliség ma 200 millió fő, 27 millióval több, mint 2007-ben. Az elkövetkező 10 évben évente 46 millió ember lép be a világ munkaerőpiacára, tehát legalább 600 millió munkahelyet kellene létrehozni a szociális katasztrófa elkerüléséhez.Az EU27-ben a válság következtében 5 millióval, 23 millió fölé nőtt a munkanélküliek száma. 116 millióan szenvednek anyagi vagy szociális kirekesztettségtől (EU2011.hu s.a.). Ezen belül 83-84 millióan élnek a szegénységi küszöb (az átlagjövedelem 60%-a) alatt, ami természetesen jóval magasabb, mint napi 1-2 dollár, de az európai társadalmakban mégiscsak komoly nélkülözést jelent. Ennek csak alig egynegyedével (20 millióval) csökkentésére vállalkozik a 2010-ben megszületett Európa 2020 stratégia, és ráadásul az ehhez szükséges gazdasági növekedésnek még csak a jelei sem látszanak.Az anyagilag szegények és azok közül is sokan, akik nem élnek nyomorban, rosszul érzik magukat e világban. Sérelmezik, hogy a dolgok a fejük felett történnek, hogy nincs tényleges beleszólásul még a helyi ügyek intézésébe sem. Ez a tömeg nagyrészt passzív, tudatlan, enervált és szkeptikus. Orwell a második világháború után született híres müvében, az 1984"-ben így ír: A proletároktól" [akik a társadalom 85%-át teszik ki] nincs mit félni. Magukra hagyva tovább dolgoznak, szaporodnak és halnak, nemzedékről nemzedékre, évszázadról évszázadra, s nemcsak hogy lázadásra nem fognak érezni semmilyen ösztönzést.