A nyelvtanítás története és a módszerfogalom tartalma [antikvár]

ELŐSZÓ Tekintettel arra, hogy az 1986-ban írott "A módszerek történeti alakulása és a módszerfogalom értelmezése az idegen nyelvek tanításában" című kandidatúra egy része a Magvető kiadónál "Nyelvtanítás: múlt és jelen" (Gyorsuló Idő, 1988) címmel megjelent, ám elfogyott; szükségesnek látszott, hogy a munka egyetemi jegyzet formájában is megjelenjen. A veszprémi tanárképzési modell módszertani blokkjában az idegen nyelvek tanításának története egy féléves, kollokviummal záruló tárgy, amelyet kétórás gyakorlat kísér, ahol a hallgatók - főként mikrotanítás formájában -- elsajátítják a történeti módszerek hasznos elemeit. A módszertechnikai megoldások egy része ma is jól használható ama alapelv szerint, hogy e pragmatikus szakma bölcselete történetileg felhalmozott, sokféleképpen kipróbált eljárásaiban rejlik. Az egyes módszerekben ténylegesen újat nehéz kitalálni és a szakma újszerűségei is inkább csak más-más súlypontozás eredményei. A veszprémi idegennyelvi módszertani képzés íve a következő (5 éves képzésben a második, 3 éves képzésben az első évtől, egyféléves tárgyakban lépegetve): 1./ Beszéd, ének és mozgástechnika (heti 2 óra gyakorlat) gyak.jegy (1) 2./ Az idegennyelv tanítási módszerek története (heti 3 óra, előadás + gyakorlat) koll.+gyak.jegy (2) 3./ Kortárs idegennyelv tanítási módszerek (heti 3 óra, előadás + gyakorlat) koll.+gyak.jegy (3) 4./ Tananyagismeret és oktatástechnika (heti 4 óra, előadás + gyakorlat) koll.+gyak.jegy (4) 5./ Idegennyelvi mérés, értékelés és vizsgatechnika (heti 4 óra. előadás + gyakorlat) koll.+gyak.jegy (5) 6./ A nyelvtanítás alkalmazott nyelvészeti alapjai (heti 3 óra, előadás + gyakorlat) szigorlat és gyak.jegy (6) A jegyzetet minden olyan egyetemnek és főiskolának ajánlom, ahol az idegen nyelvek tanításával foglalkoznak. Veszprém, 1992 A szerző