Bővebb ismertető
A csepregi Farkas Sándor Egylet lelkes hölgytagjai, Sudár Lászlóné és Hetyési Katalin, nagyszerű dolgot találtak ki. Létrehoztak egy kötetet, amelynek anyagát a Répce menti községek mesét és mondáit egyaránt sajátjának tekintheti a szűkebb és tágabb szülőföld minden lakója: A Répce mentieken kívül egész Vas megye, vagy akár az egész Nyugat-Dunántúl - gyermekek és felnőttek egyaránt.
A népmesékről tudni való, hogy nem egy tájegység, de mégcsak nem is egy-egy nép sajátjai, hanem nemzetköziek, kisebb vagy nagyobb területen élnek ugyanazok a mesék Indiától Írországig. Ha népmesét olvasunk, mégis ismerősként veszünk kézbe egy magyar népmesegyűjteményt és attól bizonyos fokig eltérőnek találjuk más népekét. Aki sok mesét olvas, már meg tudja különböztetni a palóc meséket, mondjuk a székelyektől. Mások a kedvelt mesetípusok, más mesék szeretnek kapcsolódni egymással és a mesealkotás elképzelhetetlenül gazdag, ám szigorúan szabályozott lehetőségeinek változatait csodálhatjuk bennük. Arról nem is beszélve, hogy a mesék felszíni jelenségei, a nyelv, különösen a tájnyelv, vagy a mesélők által megjelenített környezet, saját világuk, környezetük, az általuk ismert személyek szerepeltetése a kiszólásokban a helybeliek számára különösen otthonossá teszik a mesék világát. Így tehát érthetővé válik, hogy mitől Répce mellékiek az itt olvasható mesék.