A "vasfüggöny" és kora [antikvár]

Az egyes ember szabadsága ott ér véget, ahol a másik ember szabadságát érinti. Több mint 40 éven keresztül a kelet-európai emberek szabadsága ott végződött, ahol egy emberhez méltatlan akadályba, a vasfüggönybe ütközött. A vasfüggöny nemcsak a Keletet választotta el a Nyugattól, hanem a Kelet-Európában élő embereket is elszigetelte egymástól. Ez az akadály immár a múlté. A függöny eltűnt, és ezzel új fejezet kezdődött az európai történelemben. E fejezet első oldalait a magyarok írták. Tíz év telt el azóta, hogy 1989 nyarán Magyarország megnyitotta határait. Tíz éve, hogy az elképzelhetetlen látható valósággá vált. Felejthetetlennek a hihetetlen öröm képei, amikor érzékelhetővé vált számunkra, európaiak számára a szabadság új dimenziója. Tíz év. Éppen elegendő indok arra, hogy tárgyszerűen bemutassuk a vasfüggönynek, ennek az Európa közepén tárgyiasult abszurditásnak, a kőből, drótból és emberekből álló akadálynak történetét. A diktátorok és rendszereik által körbekerített emberi szabadság végessége különösen méltatlan módon kényszeríti az embereket határok közé, tartja távol egymástól az embereket és az eszméket, és tekintet nélkül mindenre, vagy éppen álliberális módon csak saját hatalmának megőrzésével törődik. A határok megnyitásával mindez csúfos véget ért. Németek és németek, magyarok, csehek, szlovákok, oroszok, románok, bolgárok és más nemzetek népei most újra találkozhatnak, megismerhetik egymást, és láthatják, hogy az elrabolt szabadság egy dolgot nem tudott megváltoztatni: a saját, személyes szabadságában megvalósuló embert. A könyv emlékeztet és figyelmeztet. Mindez soha többé nem fordulható elő! Dr. Rainer Gepperth A Hanns-Seidel-Alapítvány Külkapcsolatok Intézetének igazgatója