Acta Hungarica 1995 [antikvár]

BENEDEK GERGELY(Miskolc)SZEMANTIKAI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK A MAGYAR ÉS A ROMÁN NYELV SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINAK TÖRTÉNETÉBENAz őshaza elhagyása után a szláv néptörzsek a Balti-tenger, az Urál hegység, valamint a Fekete- és az Adriai-tenger közötti hatalmas területen telepedtek le, ahol az évszázadok folyamán számos néppel kerültek érintkezésbe. A tartós szomszédság vagy együttélés következtében nagyszámú szláv jövevényszó került be a finn, észt, magyar és más finnugor nyelvekbe, valamint a román és az albán nyelvbe is. Az egy-egy nyelvben meghonosodott szláv elemeket a nyelvtudósok tüzetes vizsgálatnak vetették alá, s részlettanulmányok megírása után kutatásaikat monográfiákban és szótárakban összegezték. Ezek a művek általában csak egy-egy "átvevő" nyelvre szorítkoztak, s más nyelvek szláv eredetű szavaira csak alkalomszerűen utaltak. Ha azonban a szláv nyelveknek több nem szláv nyelvre gyakorolt és nagy földrajzi területre kiterjedő együttes hatását vizsgáljuk, olyan összefüggésekre derül fény, amelyek figyelemre méltó szalavisztikai és általános nyelvészeti következtetések levonását teszik lehetővé.Magam több jelentéstani tanulmányomban a magyar és a román nyelv különböző szláv jövevényszavait állítottam párhuzamba, s az egész szláv-magyar-román nyelvterületre vonatkozó szótörténeti és nyelvföldrajzi adatok felhasználásával olyan általános törvényszerűségekre sikerült rátalálnom, amelyek nemcsak egyetlen részrendszerben, így a fonológiában, hanem más nyelvi szinten, így a szavak jelentésvilágában is érvényesek. Ezt éppen a magyar és a román nyelv szláv jövevényszavai történetének sokoldalú összehasonlítása tette lehetővé. Figyelmünk azért fordult éppen a szláv nyelvek szókincsének jelentéstörténete felé, mert a szláv összehasonlító lexikális szemantika jobbára még kiaknázatlan terület, s ebben a tekintetben a kutató számottevő eredményekre számíthat.Ha a magyar és a román nyelv szláv eredetű közös jövevényszavait, mint például: korong -críng 'fiatal erdő, berek', paraszt - prost 'buta', nyavalya - nevoie 'szükség', kalapál - a clipi 'pislog' stb. egybevetjük, a hangtani hasonlóság ellenére sok esetben meglepő jelentésbeli eltéréseket tapasztalunk, olyannyira, hogy úgy tűnhetik, a magyar és a román szó jelentése között látszólag semmi összefüggés sincs. A jelentésbeli eltéréseknek több oka lehet: 1. az adott két szó más-más szláv nyelvből és különböző jelentésben került be a magyarba, illetőleg a románba; 2. az átadó nyelvben a szónak több jelentése volt: meghatározott okokból a magyar az egyik, a román a másik jelentést vette át; 3. a szó utólagos jelentésváltozáson ment át az egyik vagy mindkét átvevő nyelvben.Sok szó már az ősszláv nyelvben több jelentéssel rendelkezett, ami hasonlóságon vagy érintkezésen alapuló névátvitelnek volt az eredménye. A mai szláv nyelvek közös eredetű szókincsének egy része nemcsak hangtanilag különbözik egymástól, hanem a jelentések tekintetében is igen tarka képet mutat. Az említett nyelvek ugyanis az évszázadok folyamán nemcsak hangtanilag, hanem természetesen szemantikailag is nagymértékben differenciálódtak. Emiatt a Szláv Nyelvatlasz 3454 szavas kérdőívében 155 címszó éppen