Acta Hungarica 1999-2000 [antikvár]

Béres Erzsébet {Ungvár)Elvonással keletkezett szavak a magyar nyelvben(A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának II. kötete alapján)Természetes folyamat a nyelvek fejlődésében az állandóság mellett a változás. A változás különösen jól nyomon követhető a szókészletben: bizonyos szavak kikopnak a használatból, mert elavultak a fogalmak, amelyeket jelölnek, mások keletkeznek, mivel új fogalmakat ismer meg a nyelvet használó közösség. Az új dolgok megnevezésére való szavakat a legkülönfélébb módon alkothatják a beszélők. Mi azt vizsgáljuk a TESz. alapján, mennyire gyakori nyelvünkben az alaki szóalkotás, s ezen belül a szóelvonás, s mely szófajok esetében fordul elő leginkább. Választ keresünk arra is, hogy a nyelvtörténet mely korszakában volt legvirulensebb e szóalkotási mód.Az elvonás az a jelenség, amikor egy egyszerű szóról leválasztunk egy meglévő vagy vélt morfémát. A Magyar grammatika az elvonásnak két alapesetét emeli ki: 1. morfémaleválasztás {sétál > séta; kapál > kapa stb.); 2. összetett szónak érzékelt szóból kikövetkeztet egy elő- vagy utótagot (zűrzavar > zűr; trolibusz > troli stb.) [MG 2000: 340-341]. A magyar nyelvtörténetnek a honfoglalás és a mohácsi vész közötti időszakában is előfordulnak elvonással keletkezett szavak. Ennek magyarázata: a honfoglalás utáni időkben a magyar nyelv az idegen igéket úgy vette át, hogy magyar képzőkkel látta el őket (kopati ~ kapál, pireti se ~ perel). A nyelvérzék az -/ képzőt úgy fogta fel, mint névszóból igét alkotó elemet, s elvonta belőlük a névszókat: kaszál ~ kasza, kapál ~ kapa stb. [Bárczi 1996: 112]. A felvilágosodástól kezdődően a magyar nyelvújítás korában került be a szókincsbe a legtöbb elvonással keletkezett új szó, ugyanis a nyelvújítók előszeretettel használták ezt a szóalkotási módot (ék < ékes, ima < imád stb.).A magyar nyelv története c. tankönyv az elvonást részleges adaptációként határozza meg. Az elvonás művelete megváltoztatja a szó morfológiai szerkezetét. Leggyakoribb elvonás: igéből főnévi alapszót (lakomázik :> lakoma), melléknévből főnevet (kalapos :> kalap), határozószóból, névutóból főnevet(fcó"rü7 :> kör, távol :>táv), összetett szóból [Bárczi-Benkő-Berrár 1987: 342].A magyar történeti-etimológiai szótára II. kötete [TESz. II] alapján vizsgálom a szóelvonással keletkezett szavakat. Az anyagot szócikkek formájában közlöm. A szócikkek felépítése a következő: a címszót követi a jelentés, ezután következik az első előfordulása, származása, a címszó azon alakja, amiből elvonódott.