Acta Museologica Hungarica I. [antikvár]

JARÁBIK GABRIELLA ELOSZO „Szent e hely, Kicsiny világom ez " (Madách Imre) Elöljáróban engedjenek meg néhány gondolatot, melyet szükségesnek tartok megosztani Önökkel, mielőtt fellapoznák e könyvet A múzeum, fennállása óta először jelentkezik évkönyvvel, amelyet rendhagyónak is nevezhetnénk, hiszen az eddigi szakmai tevékenységünk eredményeiről próbál keresztmetszetet adni a teljesség igénye nélkül. Áttekintést próbál nyújtani a múzeum első időszakáról 2002-töI, amikor a múzeum még dokumentációs központként indult - egészen 2007-ig, amikor már mint múzeum, maga után tudhatta az első öt évét. Az indulás, a kezdet, mindig nagyon izgalmas, s ha még ehhez hozzáteszem, hogy a fiatal társaság szinte egyetlen tagja sem rendelkezett a múzeumi munka tapasztalatával, akkor talán elhiszi az olvasó, főleg ha kolléga, hogy emberfeszítő is volt egyben. Hiszen egy új intézménynek láttatnia kell magát, be kell jutnia a köztudatba, be kell csalogatnia a látogatókat, s mindemellett el kell kezdenie betöltenie, mint intézménynek azt a szerepet, amiért megalapították. S mint nemzetiségi intézménynek, tulajdonképpen kettős szerepet. Hiszen a múzeumi fö feladatok megfogalmazásánál a már említett bemutatkozó tevékenység mellett a legfontosabb a szlovákiai magyarok kulturális és történeti értékeinek mentése, hagyományaink, múltunk és jelen értékeink bemutatása, s az eddigi eredmények tudatában új célok, új kutatási feladatok kitűzése, egy értékrend kidolgozása, amely igazodik a többi, a Szlovák Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó nemzetiségi múzeum értékrendjéhez és eredményeik eddigi színvonalához, ám mégis egyedi, mégis a miénk, a Szlovák Nemzeti Múzeum többi múzeumában kialakult szlogennel szólva: „a magyaroké " S ha még ehhez hozzáteszem, hogy a két irodalmi emlékhely, a szklabonyai Mikszáth Emlékház és az alsósztregovai Madách-kastély csaknem fejünkre omló épületeivel „gazdagodva" foghattunk céljaink kitűzéséhez és megvalósításához, akkor már senki sem kételkedik a fent említett jelző használatának jogosultságában. Ám múzeumunk valahogy mindig rendelkezett egy-két olyan erős egyéniséggel, munkatárssal, akiben a felkészültség mellett a hivatástudat is erős volt, mert csak így alakulhatott ki a munkavégzés mellett a csapatban egy küldetéstudat is, amely mindig átsegítette a múzeum serény csapatát a gondokon és a támadásokon. Mert hát azok is értek bennünket bőven Ám úgy gondoltuk, ezekre inkább eredményeinkkel válaszolunk. Az eltelt idő, a bennünket és tevékenységünket segítő munkatársak és támogatók, a sok külföldi és hazai múzeum, akikkel időközben felvettük a kapcsolatot, azt bizonyítja, jó úton haladunk. Köszönet érte. És azoknak is, akik e könyv lapjain erről hírt ' / adnak. i ••