Album [antikvár]

M indig Anyám intézte az ünnepi üdvözlőlapok küldését a rokonoknak, ismerősöknek. Csak akkor jöttem rá, milyen hihetetlenül nehéz ez, amikor családalapításom után rám hárult e feladat. Olykor órákig gyötrődtem a képeslap fölött, hogy a szokványos sablonmondatok helyett valami kimondottan neki szólóval tiszteljem meg a címzettet. Hiszen sok esetben csupán ez a vékonyka fonál kötött össze egész éven át a rokonnal, a baráttal. Mivel az írás nehezen ment, megpróbáltam más módon, a képeslap átdolgozásával személyesebbé tenni az üdvözletet. így már akár sablonmondatok is lehettek a lap hátulján, mert a kép biztosított egyedi jelleget a megemlékezésnek. Egy-két sikerültebb darab után kedvet kaptam a dologhoz. Különböző képeslapokat szedtem elő, és saját nyomataimból származó részleteket applikáltam rájuk. De a fordítottját is megcsináltam, amikor saját műveimből készült képeslapokra ragasztottam különböző „aktuális" motívumokat. Amikkel legszívesebben dolgoztam, azok a giccses levelezőlapok mint a régi karácsonyi üdvözlőlapok — és a politikai tartalmú képeslapok voltak — mint a Lenin életéről készült festmények sorozata. Az egymással keveredő, eltérő kompozíciók illetve képrészletek átformálták, olykor átértelmezték az eredeti ábrázolást. Az össze nem illő motívumok humorossá tették a lapokat, szatirikussá és ugyanakkor öniróni-kussá is. S talán éppen ez az egyik legfontosabb jellemzőjük. A humor oldószer. Nehéz helyzetekben oldja a feszültséget, ilyenkor a vesztésre álló könnyebben veszít,