Állattenyésztés és Takarmányozás 2002/3-4. [antikvár]

ÁLLATTENYÉSZTÉS és TAKARMÁNYOZÁS, 2002. 51. 3-4.193AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TUDOMÁNY SZEREPE A HARMADIK ÉVEZRED KÜSZÖBÉNDR. NÉMETH IMRE FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTERA jubiláló Állattenyésztés és Takarmányozás cimű lap elődjét, az Állattenyésztést, több más tudományos lappal együtt, 1952-ben indította az agrárkormányzat. Ennek alkalmával, Erdei Ferenc akkori miniszter köszöntője, számos olyan feladatot jelölt meg az állattenyésztési tudományok művelői számára, amelyek még ma is érvényesek.A magyar mezőgazdaság, ezen belül az állattenyésztés, jelenleg nehéz helyzetben van, amit többek között, az elmúlt 12 év gazdasági átalakulásai okoztak. Ezek között nagy jelentőséggel bír a piacvesztés, a piaci struktúra átalakítása, a hazai fogyasztás, az állattartás műszaki feltételeinek csökkenése, és mindezek következtében az egyes állattenyésztési ágazatok jövedelemtermelő képességének hiánya.A változások negatív hatást gyakoroltak az állatállományra, a vágóállat- ós állatiter-mék-előállításra. A szarvasmarha, sertés, juh és baromfiállomány mintegy 40-50%-kal csökkent. A vágómarha-termelés 60%-kal, a vágósertés-termelés 40%-kal, a tojástermelés 30%-kal, a tejtermelés 25%-kal esett vissza Egyedül a baromfiágazat volt az, ahol elsősorban a víziszárnyasok (liba, kacsa) és a pulyka-előállítása, amelyben a termelés megduplázódott.Az ország jó mezőgazdasági adottságai miatt, a visszaesések ellenére, az önellátáson túl, továbbra is képesek vagyunk vágóállatok és állati termékek export célú előállítására. Az egy főre jutó fogyasztás is ami a termelés fejlődésének egyik alapfeltétele ugyan lassú, de mégis emelkedő tendenciát mutat.Az agrárágazat kutatás-fejlesztési tevékenysége is visszaesett, csökkent a kutatói létszám, a kutatási kapacitások is csak részben kihasználtak. A termelők jelentős részének nincs lehetősége a bővített újratermelésre, a technológiafejlesztések is jórészt elmaradtak.Globalizálódó világunkban, figyelemmel a küszöbön álló EU csatlakozásra, hazánk, illetve mezőgazdaságunk számára nincs más út, mint a versenyképesség javítása és az ezt ösztönző társadalmi és gazdasági feltételek kialakítása. Korunk modern gazdasága tudásalapú. Csak új, magas színvonalú és jelentős szellemi hozzáadott értéket tartalmazó termékek és szolgáltatások bevezetésével lehetünk sikeresek, s csak így valósíthatjuk meg alapvető céljainkat, a lakosság életminőségének javítását, a társadalmi, gazdasági és környezeti szempontból fenntartható kiegyensúlyozott fejlődést, a regionális fejlettségbeli különbségek kiegyenlítését, versenyképes vállalkozások és biztos, jövedelmező munkahelyek megteremtését.Az agrárkormányzat, látva a jelenlegi helyzetet és kialakítva a jövőre vonatkozó terveket, megfogalmazta általános és az ágazatokra lebontott célkitűzéseket.Az egyes meghatározó ágazatokat a világpiacon is versenyképessé kell tenni. Gondoskodni kell az agrárpiac stabilitásának megteremtéséről, a hatékonyan termelő gazdálkodók jövedelembiztonságáról, a szükséges beruházások támogatásáról. Mindezt az európai uniós csatlakozás küszöbén kell megtennünk, ami önmagában is nagyon nehéz feladat. A mezőgazdasági költségvetési keretek korlátozottak, ezért azokat az eszközöket kell hatékonyabbá tenni, amelyek a pénzügyi lehetőségeken kívül még rendelkezésre állnak, mint például a szervezettség, az integrációs kapcsolatok fejlesztése, a szakismeretek növelése, az átlátható, hatékony pénzfelhasználás és gazdálkodás.Az EU csatlakozással összefüggésben kell harmonizálni jogszabályainkat, ki kell építenünk egy hatékony informatikai és intézményrendszert, át kell alakítani támogatási rendszerünket úgy, hogy a csatlakozásig terjedő időszakban a szükséges fejlesztéseket