Andragógia és művelődéselmélet 2013/1. [antikvár]

© I, ÉVFOLYAM l.SZÁM tanulmányok / STUDIES A KULTÚRA HIÁNYZÓ EGYSÉGE Marótí Andor Kulcsfogalmak: az emberi lét töredezettsége, a kultúra egysége, a kultúra mint a társadalmi fejlődés alapja, az összefüggésekben való gondolkodás, a kreativitás a műveltség Jellemzője. Gazdasági válság idején csökken a kultúra állami támogatása. Indoklása: a kultúra nem hoz hasznosítható eredményeket, s ha el Is ismerhető a jelentősége, a kiadások nem térülnek meg. Ezzel az elterjedt érveléssel szemben érdemes felidézni Karnis Gyula véleményét 1921-ből. Komis 1920 és 1948 között a budapesti Tudományegyetem filozófia-tanára, 1927-től a Tudományos Akadémia tagja volt. 1927 és 1931 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkáraként dolgozott. Olyan szaktekintély tehát, aki ebben az időben a művelődésügy meghatározó személye. A művelődéspolitikáról írott tanulmányában Komis felidézte az 1867-e5 kiegyezést követő időszak európai látókörű, egyetemes műveltségű tudósának, Sc/iwarzGyu/áno/( a javaslatát, melyben indítványozta, „vegyen fel az állam egy 25 milliós nagy nemzeti kölcsönt, hogy legelőször az iskolák ügyét hozhassa rendbe, mert ekörül forog az egész nemzet jövője." Javaslatát azonban a politikusok „egy különc ember hóbortjának nézték", és elutasították. Komis szomorúan állapította meg:„hová fejlődött volna a nemzet szellemi s ezzel gazdasági ereje, ha Schwarz messzelátó kulturális programja megvalósult volna. De ha már a maga idejében nem volt foganatja, legalább most, hasonló történelmi fordulóponton vonjuk le belőle a ma is érvényes tanulságot". Úgy tetszik, ezek a szavak ma is időszerűek, de félő, ugyanígy tartanák sokan „egy különc ember hóbortjának". Annak ellenére, hogy Komis kimutatta, az anyagi kultúrát a szellemi fejlettség teremti meg és fejleszti tovább, ez biztosítja az állami hatalom és jog helyes gyakorlását is. így fogalmazott: „hiába demokratizálódik a nemzet jogrendszere, az új jogoknak csak úgy van értelmük, ha a nemzet tagjait megfelelő műveltség képesíti a jogok helyes gyakorlására. Csak művelt polgárok tudják a demokratikus intézményeket és kiterjesztett jogokat a közösség érdekében hasznossá tenni, különben mindezek csak súlyos veszedelmek forrásai lesznek. Ebből nyilvánvaló, hogy az állam valamennyi tevékenysége közül legfontosabb, központi jelentőségű a művelődéspolitika". IVIi az oka annak, hogy ezt az összefüggést nem ismerik fel az ország politikáját meghatározó erők? - tette fel a kérdést Komis. Szerinte az, hogy az országgyűlés a kultúráról mindig csak annak valamely részéről beszél, s ennek következménye, hogy a költségvetési viták közül ezek a legsiralmasabbak, leginkább színvonal nélküliek. Nem is lehet másként, ha nincs a kultúra egészét átfogó egységes programunk. Amit csaknem egy évszázaddal ezelőtt Komis felismert, ma is eligazíthat bennünket. Kérdés persze, lehet-e kialakítani a kultúra egészét átfogó koncepciót, hiszen az egyes részterületek felsorolása önmagában még nem jelent egységet. Csak a részek kölcsönhatásával kialakuló struktúra adhat ilyen alapot, amelyben világossá válik, mi a lényege, mi a szerepe az emberi élet alakításában. Ehhez meg kellene találni azt az alapot, ami lehetővé teszi ennek a rendszernek a felépítését. Megpróbálkozhatunk azzal, amit annak idején Komis tartott lényegesnek: a közoktatással. Csakhogy ebből elég nehéz kibontani a kultúra egészét, annak ellenére, hogy az iskolák tananyaga a kultúra egyes területeiből épül fel. © ^ - p