Angol értelmező kisszótár [antikvár]

A nyelvtanulás soha nem volt erős oldalam. Emlékszem, hogy középiskolás koromban filctollal vastag fekete keretet rajzoltam az órarendemen az oroszórákat jelző kockák köré, és ennek alapján megkülönböztettem "jó" és "rossz" napokat. Különösen a szavak nem akartak sehogyan sem a fejembe menni: még most is előttem van, ahogyan állok a szobám ablaka előtt a radiátorra támaszkodva, kibámulok a téli utcára, és közben mint valami mantrát, mormolom, hogy "krásznaja plósagy, krásznaja plósagy". (Ezek szerint végül csak megjegyeztem valahogy.) Később aztán rájöttem, hogy igazán könnyen úgy tudom a fejembe kényszeríteni az új szavakat, ha van valami élmény vagy emlék, amihez kötni tudom őket. Mint ahogyan a "Kolja" című cseh film főszereplője is csak azt az egy orosz szót ismerte, hogy "csimodán", miután Moszkvában a pályaudvaron ellopták a bőröndjét. Sajnos tíz év orosztanulás alatt soha nem kerültem olyan helyzetbe, ahol az orosz nyelvet hasznosíthattam volna. Nem csoda, hogy alig bírtam azokat a fránya szavakat a fejembe erőltetni.