Bővebb ismertető
Előszó
A tudományos fejlődés sajátos szaktudományok kialakulását, majd azok további osztódását hozza magával. Bármily gazdag is legyen ezért a köznapi vagy irodalmi nyelv szókincse és kifejezőképessége, a tudományos fejlődés által feltárt új és újabb jelenségek leírása és magyarázata új, sajátos kifejezéseket igényel, ami jellegzetes szaknyelvek kialakulását vonja maga után.
A "szakmai zsargon" mindig az irodalmi nyelv gazdag szókincséből építkezik, de - a korábban nem ismert vagy nem is létező jelenségek és fogalmak kifejezésére - egyes szavaknak gyakran a köznapitól eltérő tartalmat ad, vagy új szavakat, szóképeket és kifejezéseket hoz létre. A szakkönyvek, szakfolyóiratok, vagy szakcikkek elolvasása és megértése ezért okoz nehézséget a szakmát nem ismerők számára.
Még több nehézséggel jár a szakszövegek fordítása egyik nyelvről a másikra. Még ha valaki mindkét nyelvet is anyanyelvi szinten érti és beszéli, a szaknyelv könnyen megtréfálhatja mind az olvasót, mind a fordítót. A köznapi vagy irodalmi nyelv szavai könnyen és biztosan azonosíthatóak a különböző nyelvekben, de lehetséges, hogy ugyanazon szó a szaknyelvben egészen mást jelent az egyik nyelven, mint a másikban. Logikusnak tűnhet például hogy a "closed shop" "bezárt üzletet" jelent. Az adott szöveg összefüggésében azonban kiderülhet, hogy ez valami mást kell, hogy jelentsen. Csak a megfelelő szakismeret, vagy egy jó magyarázó szakszótár hívhatja fel a figyelmet arra, hogy az amerikai angolban a "closed shop" olyan "szervezett üzemet" jelent, amelyben az alkalmazásnak előfeltétele a szakszervezeti tagság.
További problémát okoz, hogy az egyes szaktudományok fejlettsége, alkalmazásuk feltételei és körülményei nyelvterületek szerint nagymértékben eltérőek lehetnek. így az egyik nyelvterületen olyan terminus technicusok is kialakultak, amelyek más nyelvben nem léteznek, mivel ott a szakkifejezés tartalmát képező jelenség még nem figyelhető meg, tehát a kifejezés szükségessége sem merült még fel.
Mindezek következtében az idegen nyelvű szakszövegek megértése és fordítása nemcsak a nyelv, hanem a szakma alapos ismeretét is megkívánja. E nehézségek áthidalására az utóbbi évtizedekben egyre-másra jelennek meg különböző szakszótárak. Ezek közül azok a kétvagy több nyelvű glosszáriumok bizonyulnak a leghasznosabbaknak, amelyekben az egyes szavak, illetve szakkifejezések értelmezését és gyakorlati alkalmazását magyarázó szövegpéldák segítik elő.
Ilyen kíván lenni a jelen kötetben közreadott szakszótár, amely elsősorban a munkagazdaságtan és az oktatásgazdaságtan elméletének és gyakorlati alkalmazásának körébe tartozó szakkifejezések glosszáriuma. E tudományágak egyik sajátossága, hogy rendkívül széles területen érintkeznek más társadalomtudományokkal. Ezért a kiválasztott szógyűjtemény egyfelől olyan általánosabb jellegű kifejezéseket is magában foglal, amelyek más társadalomtudományok körébe tartoznak, másfelől a gyakorlati alkalmazás olyan területeire is kiterjed, mint a vállalati személyügyek és a munkaügyi kapcsolatok, valamint a foglalkozáspolitika, a munkaerőpiaci politika, az oktatáspolitika és a szociálpolitika szaktudományi és gyakorlati tevékenységi körei.
Egy-egy szakszótár kidolgozása hosszú időt és nagy költséget igényel. Különösen nehéz ez a feladat a mai közép-kelet-európai országokban, amelyekben a közelmúlt mélyreható változásai elavulttá tettek számos, korábban jól ismert kifejezést, míg a kifejlődő demokrácia és piacgazdaság új jelenségeinek a kifejezésére alkalmas szakkifejezések egy része a nemzeti szaknyelvekben még nem alakult ki. A nyelv azonban, mint a kifejezés eszköze, egyben nélkülözhetetlen mindennapi munkaeszköz is. Ezért a fejlődés gyorsítása a nyelvi elmaradottság mielőbbi felszámolását is megkívánja.