Angol nyelvtan [antikvár]

I. HANGTAN /Phonetics/Beszédtiaii^ és fonéma /Speech.-souná and Phoneme/Beszédünk folyama mondatokból tevődik össze, a mondatok pedig szavakból épülnek fel. A szavakat is felbontva eljutunk a nyelv legkisebb, elemi egységéhez: a beszédhanghoz. A beszédhangokat vizsgálhatjiik alakilag: hangzásukat, kép-zésmódjukat tekintve. Ilyen szempontból vizsgálja a hangokat a fonetika /fiziológiai-akusztikai hangtan/.| .A fonetika számtalan beszédhangot különböztet meg: más-más n hangot ejtünk a "lent" és a "leng" szóban, vagy más-más helyen képezzük a t hangot a "tipeg" és "topog" szóban. A "topog" azonban ugyanaz a szó maradna akkor is, ha a "tipeg" t hangjához hasonló hanggal ejtenénk. Ha viszont ilyen hangsorokat állitunk szembe mint: ?ár, kár, már, Lár, sár, tár, váx, zár, akkor ezek a csupán egy-egy hangban eltérő hangsorok már különböző szavak, az aláhúzott hangoknak tehát szómegkülönböztető szerepük van. Azokat a hangokat, amelyeknek szómegkülönböztető, szóelemmegkü-lönböztető szerepük van, fonéjnákrisk nevezzük. A fonémákkal, vagyis az emiitett nyelvi funkcióval rendelkező hangtípusok szerepével a fonológia /funkcionális hangtan/ foglalkozik.Beszéd és irás /Speech and Writing/A beszédet sokféleképp rögzíthetjük: hallható módon például hanglemezen, magnetofonszalagon, látható módon pedig az irás, a gyorsírás, a filmszalag /hangosfilm, röntgenfilm/ segítségével.Az irás, amig eljutott a mai hangirásig, sok fejlődési fokon ment át /tárgyirás, mondatirás, fogalomírás, szóirás, szótagírás/. A hangirás a beszéd rögzítésének legelterjedtebb - bár ma már korántsem olyan kizárólagos - módja. A hangirás legkisebb egységei a betűk.Az Írást, a "látható" nyelvet nem szabad azonosítani a hallható nyelvvel, a beszéddel. Különösen fontos ez az angolban, ahol a helyesírás a több mint háromszáz évvel ezelőtti kiejtést tükrözi. Mindig szem előtt kell tartani azt, hogy a beszéd, a hang az elsődleges, az irás, a betű pedig másodlagos. Az irás nem rögzíti sem a beszéd zenei elemeit, sem a beszédet kísérő mozdulatokat, igy a beszédnek csak többé-kevésbé pontos képe, szimbóluma.- 5 -