Ar(t)borétum [antikvár]

Vadszőlő kúszik az oszlopra, rőt levelei őszi színekbe öltöztetik a vasat. Mellette tűlevelűeken sötétedik már a tavaszi hajtás, hogy mire megjön a tél, egységes mélyzöldben vetekedjenek a hóval. Termésüktől megszabadulva, de még dús levélzettel pompáznak odébb a gyümölcsfák. Természeti idill, kora őszi pillanatkép a budai hegyvidék egyik családi házas kertjében. Menekülési lehetőség a nagyváros zajától, tempójától, emberi civilizációs vívmány-nyűgeitől. Ám a fák, bokrok, virágok között más is lapul. A vadszőlő befutotta oszlop valójában posztamens, bronzból készült plasztika adja rá a koronát. A magas fenyők között itt egy fából, ott egy fémből készült szobor. A gyümölcsfák árnyékából előszüremlik egy nagyméretű, vaslemezből kivágott alakos kompozíció. Szobrok egy kertben. Nem igazán szobrok a hagyományos értelemben, nem díszítik a lépcsőfeljárót, nem bukkan elő mögülük szökőkút, nem is hozzájuk igazítva nyírják a sövényt. Inkább kortárs plasztikák, háromdimenziós művészkompozíciók. Anyaguk hol csillogóan fényes krómacél, hol patinásan rozsdásodó vas, hol átlátszó üveg és szilárd kő együttese.