Artisjus 1998 [antikvár]

»A SZERZŐI JOG ALAPVETŐ EMBERI JOG« Az ENSZ Közgyűlésének 1948. évi Egyetemes Nyilatkozata az Emberi Jogokról 27. § (2) Kedves olvasó! Kedves szerzőtársaim! Barátaim! Az ARTISJUS 1998-as évkönyve bizonyára sok-sok érdekességet, meglepőt, meggondolkoztatót nyújt mindazoknak, akik kíváncsiak arra, hogy a gyakran megirigyelt Mészáros utcai „Üvegpalotában" hogyan és miként gondoskodnak a szerzőkről, műveikről, jogaikról, sorsukról, örömeikről. Meg arról is, hogy miként kezelik a nemritkán jogos sérelmeket, vagy a vélt igazságtalanságokat; azokat is, amelyek - bár sokszor erednek puszta tájékozatlanságból - legalább olyan dühítőek, mint a mindennapjaikat megkeserítő törvények és rendeletek. Ha őszinték akarunk lenni, bevallhatjuk: a magyar szerző ugyanazt érzi, mint minden magyar állampolgár. Nap mint nap arra ébredünk, hogy valakik - hivatalok, intézmények, bürokraták, „hon-mentő szakemberek" - „csak azon forgódnak": miként tudnák pimaszul és legügyesebben kilopni zsebünkből a megszolgált, megérdemelt és az alkotómunkánkhoz nélkülözhetetlen pénzt. Ez az évkönyv még arról az esztendőről szól, amikor az állami „Hivatal" agóniájával egyidőben megszületett az a csecsemő, amelyet az egyszerűség kedvéért „ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület"-nek nevezett el a több mint egy esztendeje összeült Alakuló Közgyűlés. A kisded 1998. január elsején sírt fel - tudván, hogy most jön még a java. Maga az élet. A „fontolva haladás" évtizedei után, amikor is konok elszántsággal küszködtünk a szerzők jogainak (kötelességeinek), önrendelkezésének érvényesítéséért, eljött az az idő, amikor a magunk urai lettünk. Sietek bevallani, hogy ez nem könnyítette meg azt a tevékenységet, amit a szerzők érdekében nap mint nap folytatunk. A szerzők felelősségét pedig mérhetetlenül megnövelte. Úgy érzem, hogy szerzőtársaink eddig nagyszerűen helytálltak. Megértették az átalakulás drámáját, türelemmel fogadták el a szülési fájdalmakat, bizalommal figyelték választott képviselőik és az ARTISJUS összes munkatársának szívós és végső eredményében sikeres erőfeszítéseit. Ez az Évkönyv tulajdonképpen búcsúzik a múlttól, a Hivataltól. Ugyanakkor reménykedve várja a jövőt: az Egyesületet. Ha elolvassák, azt látják majd, hogy nemcsak várjuk, hanem mindent meg is teszünk érte. Kedves Barátaim, zeneszerzők, írók, költők, fiatalok, jogutódok, alkotók, és mindenki, aki tiszteli és csinálja a művészetet! Az ARTISJUS nemcsak védeni akarja a legkülönbözőbb jogokat, hanem arra is törekszik, hogy itthon és a nemzetközi színtereken terjessze a magyar szerzők alkotásait, őrizze a művészet becsületét, s bizonyítsa, hogy betartja (és betartatja) a törvényeket, hazai és nemzetközi kötelezettségeinket, szerződéseinket. Erről is szeretne szót ejteni ez a könyv, amit most kezükben tartanak. A múltról, a jelenről s az ezekben megbúvó jövőről. Hiszem, hogy Önök is erről bizonyosodnak meg eme kötet olvastán, amelyet ezennel tisztelettel ajánlok figyelmükbe. Budapest, 1998. április 16. Petrovics Emil elnök