Atlantisz [antikvár]

ATLANTISZ ATLANTIS Hatalmas, őszinte hittel indultam fotográfusi pályámon; láttam a világ tisztátalanságát, az emberek gyarlóságát és ostobaságát, s meg akartam változtatni őket. Ideáimat fel nem adva utam későbbi szakaszaiban beértem azzal, hogy képeimet felmutatva megadjam azok nézőinek a töprengés lehetőségét. It was with a strong and honest faith that I embarked on a photographer's career. I saw the impurity of this world, the wretchedness and silliness of people, and I wanted to change them. In a later stage of my journey, not giving up on my ideas, I relinquished myself to showing my photos so as to offer beholders an opportunity for contemplation. Atlantisz. Elsüllyedt, mesés, kincses világ. Túl földi életem nagyobbik felén elmerülő emlékeim ellenállhatatlanul kívánkoztak ki belőlem, s álltak össze e ciklussá. Megváltoztatni, netán jobbá tenni senkit nem akarnak ezek a képek. Legfeljebb egy kis szomorúságot, fájdalmat hagynak bennünk, hogy valamikor mindannyiunknak el kell hagyni Atlantiszt. Atlantis. A sunken, fabulous, treasure-laden world. With the greater half of my life on earth behind me my sinking memories started to surface irresistibly, and formed this cycle. These photos are not intended to change anyone or make them better, for that matter. They will, at the most, leave us with a hint of sadness or pain, as one day we will all have to leave Atlantis. Amíg lehet, gyönyörködjünk abban, hogy bent vagyunk. As long as we can, let us take pleasure in being there.