Az éjszaka törvénye [antikvár]

Első fejezet Kisvárosi nagymenő Néhány évvel később Joe Coughlin lába egy cementtel teli kádban végezte a Mexikói-öbölben ringatózó vontatóhajón. Miközben tizenkét felfegyverkezett fickó csak arra várt, hogy elég távol kerüljenek a parttól és bedobhassák végre a vízbe, Joe a motor zúgását hallgatta, és a hajó faránál habzó fehér tajtékot bámulta. Belé hasított a gondolat, hogy szinte minden említésre méltó, ami valaha is történt vele, legyen az jó vagy rossz, azzal a reggellel kezdődött, amikor megismerte Emma Gouldot. 1926-ban találkoztak, egy hajnalon. Ügy esett, hogy Joe és a Bartolo fiúk épp azt a kaszinót rabolták ki, ami Albert White egyik kocsmájának hátsó termében üzemelt Dél-Bostonban. Joe-nak és a két Bartolo testvérnek fogalma sem volt arról, hogy a kocsma Albert White-é. Ha tudták volna, mielőtt kirabolják, hárman háromfelé bujdokoltak volna el, hogy még nehezebb legyen a nyomukra bukkanni. Könnyedén bejutottak az épületbe a hátsó lépcsőn. Az üres bárban sem akadt semmi gondjuk. A lebuj egy vízparti bútorraktár hátsó részében állt, és Joe főnöke, Tim Hickey esküdözött, hogy ártalmatlan görögöké, akik nemrég jöttek át Marylandbői. Csakhogy amikor Joe és a társai beléptek a hátsó terembe, egy pókerparti kellős közepébe csöppentek. Vágni lehetett a cigarettafüstöt, öt játékos nehéz kristálypoharakból kortyolta a borostyánszínű kanadai whiskyt, az asztal közepén pedig egy halom pénz hevert. Egyik fickó sem tűnt görögnek, de ártalmatlannak sem. A zakóik a szék támláján lógtak, ezért valamennyinek egyből kilátszott a csípőjén lógó pisztolya. Amikor Joe, Dion és Paolo beléptek a terembe maguk elé tartott pisztolyukkal,