Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi Tanszékének évkönyve 11. [antikvár]

Részlet: I. RÉSZ BEVEZETES A számítástechnikai módszereknek a kartográfiában való megjelenése óta a térképi adatok digitális formában való tárolása és használata egyre szélesebb körben és egyre bonyolultabb struktúrákban történik. A térkép alapú információ kezelésére orientált szoftverek ugyanakkor különbözó méretarányú, információtartalmú és pontosságú térképalapot C háttér tér képeO igényelnek. A térkép felhasználásának célja szabja meg az adattárolás struktúráját, a programok és az adatok portabilitását, valamint az adatok pontosságát. Az ábrázolás módját meghatározza, hogy milyen felhasználói környezet számára készül; milyen pontos ábrázolás és információközlés szükséges; milyenek a megrendelő anyagi lehetőségei; milyen technológiát fogad el; milyen ember-gép kapcsolat kialakítása sztlk séges. Nyilvánvaló tehát, hogy a különféle forrásból származó, sokrétű digitális információ akkor hasznosítható a leghatékonyabban és a legszélesebb körben,ha létrejön egy olyan szabványos adatkommunikáció, amely az eltérő számitógépes rendszerek között teremt kapcsolatot, az információ Jelentésének megőrzésével. Ilyen adatátviteli szabvány iránti igény az informatika terén élenjáró országokban már a hetvenes évek végén megjelent. Az Egyesült Államokban az amerikai térképészek szakmai szövetsége CACSM3 1982-ben hozta létre a National Committee for Digital Cartographic Data Standards -ot, amely a The American Cartographer 1988 Januári számában publikálta az elkészített szabványjavaslatot. Nagy-Britanniában 1987 januárjában Jelent meg a National Transfer Format CNTF5 szabványjavaslat. Az NSZK-ban 1986-ban döntöttek úgy, hogy az Amtliche Topographisch-Kartographische Informationssystem CATKIS5 rendszert vezetik be országosan; a szabvány maga az Arbeitsgemeinschaft der Vermessungs— Verwaltungen der Länder der BRD CAdVO munkájában 1988-ban készült el. Magyarországon a digitális térképi adatok szélesebb körű előállítása a 80-as évek második felében indult meg. A különféle intézményekben, párhuzamosan folyó munkával kapcsolatban merült fel egy magyar adatátviteli szabvány szükségessége.1987 októberében az ÁSzSz és az ELTE Térképtudományi Tanszéke -külső szakemberek bevonásával-létrehozott egy munkacsoportot a szabványjavaslat kidolgozására. E munka keretében először áttekintettük a kanadai, amerikai, angol és német szabványjavaslatokat és több olyan publikációt, melyek kiindulópontjai voltak a csoport munkájának. A hazai és külföldi tapasztalatok során kikristályosodott, hogy az alábbi szempontokat kell figyelembe venni: 1. Az adatcsere-formátum a lehető legegyszerűbb legyen 2. A formátumban átvitt adatok terjedelmének a lehető Digitális térképi adatok átviteli szabványa - tervezet I. Bevezetés