Az őrjöngő Lórántból/Finn költőkből/Szerb költőkből/Firdúszi Sahnáméjából/Meypiaz [antikvár]

Részlet: Őrjöngő Lóránt "A világirodalom ez egyik legszebb eposzát az olasz Lodovico Ariosto írta, a XVI. század elején. A költő 1474-ben született Ferrarában, a melynek uralkodó fejedelme, estei Hercules nagy pártfogója volt az irodalomnak. Ariostonak is hamar felfedezte tehetségét és latin szindarabok fordításával bizta meg, melynek nyomán a költő csakhamar eredeti darabok írásához is fogott. 1503-ban estei Hippolit bíbornok udvarában kapott hivatalt, a melytől csak 1519-ben vált meg, mikor a bíbornok primásnak jött Magyarországba, a hova azonban Ariosto nem akarta követni. Ettől fogva estei Alfonz herceg udvari embere lett, a ki pár évre elküldte a gerfagnanai provincziába kormányzónak is. Onnan visszatérve, Ferrarában töltötte hátralevő esztendeit; ott is halt meg 1533-ban. Az a mű, melynek Ariosto a halhatatlanságát köszöni, 1516-ban jelent meg első kiadásban. A költő tíz évig dolgozott rajta. Tulajdonképpen Matteo Maria Borjardo (1430-1494) «Szerelmes Lóránt» cz. époszát folytatta, ő is a hős Lórántról szóló régi lovagregényekből merítve meséit, váltogatva a tarka epizódokat és nem igen törekedve arra a művészi egységre, melyet a klasszikus époszok mutatnak. Csakhogy míg Bojardo laposan, alantjáró hangon regél, gyönge verseléssel és stílussal: addig Ariosto az igaz költő teremtő zsenijével arranyozza be a letünt lovagvilág képeit, művészi biztonsággal szőve dallamos stanzáit, a nyelvnek és verselésnek magasfokú tökélyével."